Zöldpötty bonbon

...És végre elkészültem vele! Praliné Paradicsom őszi játékán szerettem volna indulni (még 15percig tart a +1nap a meghosszabbított határidőből, szóval jól állok), úgyhogy ma este bonbonoztam. Egész gyorsan készen lettem. Na, de nem húzom az időt, mert a végén kicsúszom az éjfélből:) 

A téma "szüret és bonbon": azt már tudtam, hogy borzselés bonbont fogok készíteni. Bár inkább borlekvárosnak nevezném...

Szerettem volna nem csak sima "barna héjú félgömböt", így gondoltam játszom egy kicsit a szekrényben lévő zöld csokimmal. Meg mert Wagner Keserédes Bea csütörtökön mondta, hogy a szép mintás bonbonok hogy készülnek és kedvet kaptam. Az már csak slusszpoén és a végén jöttem rá, hogy ezt Praliné Paradicsom tavaszi játékán nyertem, úgyhogy épp jó, hogy az ő újabb játékához használtam fel egy kicsit belőle:)

Amit nem tudtam, és örülnék, ha valaki kiokosítana abban, hogy a csokihüvely elkészítése előtt a színes mintához használt csokit (esetemben a zöldet) is le kell temperálni ahhoz, hogy kijöjjön a formából utána a bonbon? 

Hozzávalók:
nagyon kevés zöld csoki
10dkg étcsoki (most: Callebaut Fortina Finest Selection)
1g reszelt/porított kakaóvaj (a temperáláshoz)
kandírozott narancshéj
1dl (vörös)bor
2-3tk dzsemfix 3:1

Tehát bepöttyöztem,mintáztam zölddel, majd étcsokiból csokihüvely. Amíg száradt, gyorsan tettem bele néhány kandírozott narancsdarabot és megcsináltam a borzselét egy kis édes pinot noirból és dzsemfixből (zselatin épp nem volt itthon). Pár percre hűtő, betölt, letalpaz.

Csokihüvely+ kandír narancs

Borzselé a helyén

Elgurultunk kicsit haverokkal beülni valahova, majd miután 2órával később hazaértem, csak úgy potyogtak ki a csillogó fényes bonbonok. Én meg még mindig ujjongtam, hogy éljen, kijött mind a formából. Bár a talpazás kaotikus(an rondára) sikerült, kicsit odaütve ki is jöttek. De mivel holnapra már semmi nem marad belőlük, és nem a talpát nézem, így belefér:) Különben is, boltban is vettem már olyat, ami rondán volt talpazva. De föntről nézve annyira szépek lettek!

Miközben fotóztam a játékra és a blogra, gondolkoztam, hogy mi is legyen a neve, aztán nagy hirtelen a homlokomra csaptam, hogy mi más, mint ZÖLDPÖTTY bonbon! :)

Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem a márványos mintás zöld tetszik a legjobban ám... jobban mondva tetszett, mert a mellettem ülő úriember is azt kaptam ki elsőnek, és azóta is dicsérgeti, hogy milyen szép és milyen finom és miért nem csinálok sok bonbont:)

ui. Mivel egyelőre csak egy polikarb formám van, egy félgömbös, ezért nagyon örülnék, ha én nyerném a sorsoláson a felajánlott formát:) Ezért is "gürcöltem az utolsó pillanatban", hogy elkészüljön a remekmű. 

Aromaguide a Ludwig Múzeumban

Egy érdekes projekt kezdődött ma a Ludwig Múzeumban. Pontosabban fogalmazva nem is ma, hanem már tél óta szerveződik, de a lényegi része ma indult el. Délután 4-kor volt az AROMAGUIDE projekt megnyitója és a héten tart. Hogy pontosan mi is ez? 

A Téreltérítés Munkacsoport  az ún Sick Museum Syndrome-ra (SMS) fejlesztett ki egy "ellenszert". Az SMS magyarul Múzeumi Betegség Szindrómát takar, melyek nagy kiállítóterekben fordulnak elő. Tünetei lehetnek: káprázat, idegenségérzet, bágyadtság, dezorientáltság, szorongás, audiovizuális csömör, stb. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették kis az Aromaguide-ot. Ez egy speciális, múzeumi látogatás közben a fejen hordható eszköz, melyre speciális illóolajkeveréket csepegtettek, mellyel a tünetek enyhíthetőek. A keverék a nárd illóolajon (Nardostachys jatamansi) alapul, pontos összetevőit és arányait Feller Adrienne dolgozta ki, aki Magyarországon a(z egyik) legismertebb aromaterapeuta, és egyben a PanArom Aromaterapeuta Iskola vezetője is.  

Feller Adrienne az Aromaguide-dal

Bűvészkedés az aromaguide-dal

A rövid megnyitón én is részt vettem, majd felszerelkezve a hordozható Aromaguide-dal máris mentem a 3. emeletre az Édentől Keletre című kiállítást megtekinteni, majd a 2-ra a Moholy-Nagy kiállításra, aztán még bepillogtunk az 1.emeletre is. Érdekes élmény volt, mert csak néha éreztem az illatot, néha mást éreztem (pl. croissant:), de határozottan érdekes és jó élmény volt annak ellenére, hogy nem annyira szeretem a nárd olajat. 

A további részletek a Téreltérítés Munkacsoport honlapján olvasható, ahol korábbi projektjeik is megtekinthetők.

Menjetek, élvezzétek, nézelődjetek! :)


A sárga SMS kép a terelterites.org honlapról van, a többi saját fotó. 

New life, new style

Egy picit most térjünk el a gasztrotól, mert ez nem egy gasztroblognak indult, de az lett belőle (?)... most egy kis életmód, sport jöjjön. 

Szóval mióta hazaértünk a nyaralásból, a kicsi 8hetes cicáink- szám szerint 3- mindennap hajnali 5-6, max fél7kor elkezdtek lóversenyeset játszani. Megspékelve azzal, hogy néha felugrottak az ágyra és a lábamat is bevették a játékba. Egy szó, mint száz, felébredtem rájuk. És mivel már világosodott, nehezen aludtam vissza (15-20p), majd 8körül úgy keltem fel, mint a mosott rongy, holott eleget aludtam, csak ez a kis reggeli móka jól  megszakította. (Tudom, hasonló lehet, ha pici babája van az embernek, csak meghatványozva a fáradtság...) 

Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Zurammal reggel futni, aki szinte minden hajnalban (néha fél6!) jár a barátaival. Az ominózus napon szerencsére fél7kor volt "csak" a találkozó... Basszus, ilyenkor épp a másik oldalamra szoktam fordulni... Meglepődött, amikor szóltam, hogy megyek:) Elég régóta próbál(t) rávenni. Nehéz volt kihúzni magam az ágyból, amíg el nem döntöttem fejben (!), aztán pikk-pakk elkészültem. 

Nos, a találkahely tőlünk kb 20perc futásra van, és a 3/4-e emelkedik. Jó, tudtam én ezt, de nekem ez az egyik pszichés visszatartó ok, amiért nem járok rendszeresen. Szóval elindultam, és szép lassan elkezdtem mondogatni, hogy itt fáj, most itt nem, de ott igen és így tovább. Jött a válasz, hogy igen, ilyen egy reggeli futás, de aztán majd sokkal nagyobb lesz az endorfinadagom, mintha ezek nem lennének. Hát ez vagy így van vagy nem, de lehet, hogy megelégednék a kisebb endorfinnal is, de fájás nélkül:) Lassan felértünk a vitrolázóreptérre, ahol már a napocska felkelő sugarai melegítettek....volna, ha nem mellette, az erdei ösvényen futunk. ("itt jön szembe a haver, el ne kerüljük egymást"... basszus) 

Na mindegy, futottam 4kilit az Árpád-kilátóig (húú, gyönyörű az ébredő város, azt tudtam volna még bámulni sokáig).. aztán a fiúk mentek tovább a szokásos körükre, én pedig hazaindultam. Visszafelé valahogy jobban esett a futás, habár a bal (?) térdemre nem nagyon tudtam terhelni a lefelékben, mert még fájt, de már nem zavart. Visszafele beindult az agyam, pörgött, ötletelt, brainstormingolt, jólesett. És hát egyedül már nyilván kint futottam a reptéren. A napocska meg hátulról melengetett, isteni volt!!! Csak a szokásos birkanyáj hiányzott onnan... 

Hmm, jólesett, itthon utána egy habos kakaó, nyújtogatás, majd kezdődött a nap és én már túl is voltam a futáson. Csak az a szenvedős eleje ne lenne.

Most, hogy egyre később kel fel a nap, és hamarabb lesz sötétebb, ehhez a hajnali keléshez biztos, hogy rengeteg lelkierő kell, de lehet, hogy megpróbálkozom vele, mert összességében kellemes volt... legalábbis az utóérzete:).

Tudom, hogy a motivációnak belülről kell jönnie, de egy ezt meg lehet támogatni egy kis külső segítséggel is. Tehát úgy gondoltam, hogy ahányan ezt a bejegyzést kommentelik és/vagy* lájkolják itt, annyiszor még biztosan elmegyek velük reggel futni. De csak a pozitív hozzászólások érnek, negatívot nem is kérek!!! :))))))

Cupi, Tigris és Kefír- A 3 kis édes cicám

ui. A kiscicák közül az utolsó kettőt ma vitték el tőlünk (ugyanoda). Egyrészt megúsztam a plakátolást, másrészt lelkileg nem volt jó :( Valahol kicsit reménykedem, hogy az egyiket visszahozzák...és hátha megtartjuk. (Garanciával adtuk, hogy ha mégsem barátkozna össze 1-2hét alatt a másik 3 ottlévő cicával, akkor visszahozhatják.) Ugyanakkor örülnék, ha beilleszkednének mindketten. Akkor most hogy is van ez? :o

*"és" vagy "vagy": ezt még eldöntöm:))))