Kipp-kopp, kopogok... erre ébredtem ma.
Hirtelen nem tudtam, hogy hol és mi/ki kopog. De csakhamar kiderült, hogy éjszaka fagyott és a megfagyott gesztenyelevelek az első napsugár megjöttével elkezdtek lehullani a fáról. Egyenesen a háztetőre és az ablakra, egy kisebb koppanás kíséretében. Fura érzés volt. Mintha rám hullana a kemény, megfagyott levél, de köztünk volt még egy ablak. És míg a meleg napsütés le nem olvasztotta a fagyot a levélről, addig még tovább kipp és kopp...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése