Oldalak

2011. október 17., hétfő

Pálffy-metélt...

...avagy máglyarakás úri módra. Ez utóbbi nevet én adtam ennek az ételnek, amit azt hiszem mostanság elég sokan készítenek rajtam kívül. És hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? Mert a Stahl magazin őszi számában jelent meg a recept.
(És most kérek egy kis segítséget a gyakorlottabb bloggerektől: ilyenkor szerintem nem lenne etikus feltenni a receptet, de akkor mit tehetek?:)

Régóta vágytam már máglyarakásra, amikor anyu ezt kiszúrta az újságban, majd látom egy Facebook-kommentből, hogy egy barátnőmnél mindjárt kész. Gondoltam, hiába nem hangzik túl egyszerűen, érdekel, megkóstolnám, megcsinálnám- máglyarakás helyett.
Aznap ugyan más dolgom is volt lett volna, de a Pálffy- metél győzött:)
Cakkumpakk, komótsan, nem sietve másfél óra volt.

Hogy valami konkrétumot is mondjak (és mégse tegyem közzé egész részletes receptet): abban különbözik a máglyarakástól, hogy az alján szélesmetélt van (vaníliás tejben főzve). Aztán jön az alma, dióval/mogyoróval, a tetejére meg fincsi tojáshab:)

Megjegyzéseim a recepthez:
- Nekem az egy liter tejből csak a felét szívta magába a tészta. Utána nem mertem ráönteni az egészet, de egy kicsit mégis kellett volna, hogy szaftosabb legyen az étel. De legközelebb kicsit kevesebb tejből csinálom.
- Lustaságom miatt mogyorót tettem bele dió helyett, mert azt nem volt kedvem pucolni.
- Kicsit kevesebb sütési idő is elég lett volna.

Hát hajrá, a részletekért vegyétek meg a magazint, pedig szívem szerint leírnám a recit:))) (vagy most leírhatom a recit vagy csak ha megjelent a weboldalukon?:o)

Ja, persze a maradék vajas-vaníliás tejet nem öntöttem ki, mégiscsak fél liter maradt. Ki mit tippel, mit készítettem ennek hathatós segítségével? (Kb. két éve egy hasonlót már egyszer közzétettem ám egy korábbi blogomon...) Aki kitalálja, legközelebb kap belőle!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...