Oldalak

2011. december 17., szombat

Az igazi Bikram

A múltkori sikertelen Bikram jóga óra kísérletemet a héten siker koronázta, összeszedtem magam, a bátorságom és elmentem Bikram jógázni. Igyekeztem most is odafigyelni, hogy ne egyek előtte semmit (ami nálam nagy szó, mert kb óránként éhes vagyok:), igyak sok vizet. És érjek oda időben.. ez is kritikus pont nálam, mert mindenhonnan elkések:) Odaérve, megvettem a 10napos kezdő bérletemet, amit nagyon jó vételnek tartok 2200Ft-ért (10napig korlátan), pláne, hogy most adventi 1-et fizet 2-t kap akció van. Kiderült, hogy a jógamatracom, amit kölcsönkaptam nem túl jó, mert szivacsból van és nem gumiból, de első alkalommal kölcsönözhetek ingyen, úgyhogy ez is rendben volt.  Úgyhogy eddig életem első Bikram yoga órája rendben volt... és rendben is végződött.
Őszintén megmondom, hogy katarzisra számítottam és arra, hogy a végén kiskanállal kell összekaparni és nem tudok felkelni. Azt tudtam, hogy vagy hullafáradt leszek, vagy felpörgök tőle. Kicsit féltem az előbbitől, ezért olyan napon akartam menni, amikor utána semmi dolgom, csak pihenek, ha azt igényli a szervezetem. Ehhez képest a jóga óra felénél hasított belém, hogy bevállaltam egy IKEA-kört a barátnőmmel:) De sima ügy volt...

...ugyanis felpörögtem a jóga után. Ugyan alatta küzdöttem és koncentráltam, túlestem a kb felénél lévő holtpontomon is, de utána nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy van testem, vannak izmaim, de azért egy picit elfáradtam. Belül pedig abszolút nyugalmat éreztem, ami nagyon jó volt. Pláne, hogy egy kis pörgős csaj vagyok. 

Többen kérdezték azóta, hogy és az izzadás? Persze, totál leizzadtam... 40fokban 26ászanát végigcsinálva mi mást tehetnék?:) Meséltem is valakinek, hogy még a térdem is izzadt. Azóta túl vagyok a 2.órámon is, és utólag ez mókásan hangzik, mivel a 2.órán tetőtől talpig MINDENHONNAN csöpögött rólam az izzadság. De tényleg, a hajamból, a kisujjamról, a nyakamon, talpamon.. De nem zavart, mert ezzel nem voltam egyedül, még 21-en társultak hozzám a teremben:) 

A holtpont: az órát tartó tanár mindig elmondja, hogy lehetőség szerint senki ne menjen ki a teremből, végig maradjon bent, de  ha valaki nem bírja vagy bármi probléma van, akkor feküdjön/üljön le pár percre. Az első órán nagyon büszke voltam magamra, mert mindent végig tudtam csinálni -a holtponton is átlendülve-és úgy éreztem, hogy ügyesen is csináltam a gyakorlatokat. Természetesen mindenki saját magához mérten kell csinálja, de azért láttam, hogy voltak haladóbbak is, akiknek azért már profibb volt a gyakorlatkivitelezésük. És jó volt látni, hogy odáig is eljuthatok...egyszer:) 
A második órám közepén egy picit nagyon holtpont jött - az álló ászanák végefelé mindkét alkalommal-, akkor egy picit le kellett ülnöm, de aztán folytattam. És annyira jó érzés, hogy ez nem ciki, nem esek ki a ritmusból, stb. 
Itt mindenki magára figyel, lehetőség szerint a tükörben nézi magát, és koncentrál, megfeszíti a testét, próbálja elcsendesíteni az elméjét és kizárni a hétköznapokat, miközben csak magára figyel. Ez utóbbi még nem sikerült maradéktalanul nekem, de volt ahol igen és éreztem, hogy nagyon sokat segít a koncentrálásom, hogy ne billenjek el, például a Tulandandasananál (mérlegállás): éreztem, hogy "kiskézujjamtól" a kislábujjamig próbálok 'kinyúlni' és ez sokat segített. 

Összességében nagyon jól éreztem magam, és vágyom vissza:) Nekem, tájfutónak érdekes egyébként, hogy minden óra ugyanúgy zajlik, mivel tájfutóversenyen (de még futóedzésen is) mindig más történik, nincs két egyforma... Természetesen tudom, hogy itt is csak az ászanák és a hőfok azonosak, mivel sok minden múlik a lelki és fizikai állapotomon, illetve ahogy fejlődik az ember óráról órára más és más érzései lesznek. 
Úgy gondolom, hogy a futáshoz annyiban hasonlít (jó, más sportághoz is:), hogy alatta küzd és koncentrál az ember, utána viszont remekül érzi magát:) És nem utolsó sorban ebben a szüttyös hideg időben nagyon jól esik az a másfél-két óra 40fokban:)


A fotók innen származnak.

2011. december 11., vasárnap

Az első Bikram yoga órámat...

...csütörtökre terveztem. Egy jó ideje érdekel és szeretném kipróbálni a Bikram yogát. A moszkva téri és az Astoriánál lévő Bikram központban is van 10napos bérlet 2200-2500Ft-ért, amivel 10napon át korlátlanul lehet menni (,de persze csak 1x lehet kiváltani), ez lesz a next step. 
Mindkét központnak vannak szuper adventi akciói, az egyik állandó, a másik naponta változó. (lásd Facebook oldalaikon: itt fix és itt napi) Nos, itt vettem észre, hogy csütörtökön ingyen lehet kipróbálni az órát, és első alkalommal még matracot is adnak. 

Kapva kaptam az alkalmon, összepakoltam a cuccom, gondoltam babysitterkedés után  elmegyek és részt veszek életem első jógaóráján. Eddig csak az egyetemen volt egy-két óra, de azt a fiúk bohóckodása miatt nem nevezném annak:), illetve pilatesen és body arton voltam korábban, ami talán a legközelebb áll hozzá az általam kirpóbált sportágak közül. 
Szóval este irány az Astoria! Délután lélekben felkészültem rá, és a testemet is felkészítettem, ahogy írták: nem ettem előtte kb 3,5 órával már semmit, és sok folyadékot ittam (két óra alatt kb 1litert). Persze nem a Batyin álltam meg+metró, ahogy terveztem mondván, hogy csak találok helyet), úgyhogy gyors két kör a zsinagógia körül parkolóhely után kutatva, találtam egyet, a taximegálló mellett, onnan 2perc séta, időben is vagyok, pompásan éreztem magam, mindaddig....

...amíg meg nem láttam, hogy a mellettem lévő autón kerékbilincs van. Na mondom, ezt bizti nem azért kapta, mert nem vett parkolójegyet. Gyorsan megkérdeztem valakit, hogy lehet-e itt parkolni, és pont abba az emberbe botlottam bele, akié a kerékbilincses kocsi, ráadásul csak angolul tudott (legalábbis magyarul nem) és totál kis volt akadva-jogosan. Első irodaházba be (mint közben kiderült: NFÜ=Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vagy ilyesmi) az emberünkkel, recepciós srácoknak vázolva az esetet, hogy 
1. Lehet-e itt parkolni? (Nem, mert kb 80 méter bérelt) 
2. Emberünknek hogy szedethetjük le a kerékbilincset? (Bonyolultan és drágán.)

Persze nekem mennem kellett (volna) a jóga miatt (előtte új parkolóhelyet keresni), de nem bírtam otthagyni az embert, mert nem kommunikáltak semmilyen közös nyelven a recisekkel, én meg tolmácsként funkcionáltam, így irtó nagy szemétség lett volna. Szóval menet közben letettem a jógáról... Recisek segítőkészek voltak, pár telefon, hogy hova menjen pénzt befizetni (14300Ft!!!): gyalog vagy 2km, térképet is nyomtattak azonnal (bár se a start, se a célpont nem volt rajta:), mígnem az egyik kiment és szólt, hogy itt ülnek a kocsiban a leszedő-emberek. (Ez nem lepett meg, nyilván remélték, hogy visszajön az ember...) 
Sikerült elintézni, hogy "ennél az úriembernél" ki lehessen fizetni helyben a zsét, majd a kis kulcsával már le is szedte a kerékbilincset. Emberünk -ismét jogosan- megkérdezte, hogy akkor erről később semmilyen papírt vagy mást nem fog kapni, ugye? A válasz nem volt. Hát reméljük. 

Ennyit életem első Bikram yogájáról, de legalább megvolt az aznapi jó cselekedetem:) Bár egy ideig még kicsit bosszús voltam... De most be vagyok izzítva még mindig, úgyhogy hetek (?) után a következő hét lesz a megfelelő, én már látom:) Mondjuk hétfő délelőtt a korcsolyaoktatás előtt vagy kedden a barátnőmmel irány a Hattyú utca központ! Majd beszámolok!

Addig is, ha valaki már esetleg próbálta a Bikram yogát/egyebet és szívesen megosztaná a tapasztalatát, örömmel venném! :)

2011. december 3., szombat

Olimpia reloaded

Tudom, tudom Olimpia 4évenként van, de mi a tavalyi év után idén ismét itt jártunk. Az Alpár utcai étteremről beszélek természetesen. Apropója is volt: egy szülinap. Ismét. Ugyanazé. 

A koncepciót már leírtam egyszer, úgyhogy ezt a kört most kihagyom: térjünk a lényegre. 
Tavaly én 4fogást szerettem volna kérni, de rábeszéltek az 5-re, és kaptunk 8at. Idén rábeszéltek a 7-re (ez volt a legtöbb a táblán), és kaptunk 8-at. Szóval végülis adagban ugyanott tartottunk-csak árban nem. Volt, akik még kaptak bárány-fogást is, de akkor ők vajon hány fogást kértek, ha csak 7 volt a max? Ez számomra rejtély, de lehet, hogy a tábla alján lévő "több-több" felirat a kulcs. 
Ami a táblán lévő alapanyagokat elolvasva rögtön szemet szúrt, hogy egy részük tavaly is volt. Természetesen ez nem baj, csak elkezdtem gondolkodni, hogy ez annak köszönhető-e, hogy tavaly is ilyentájt voltunk?


Most igyekeztünk az elejétől fotózni (gondolva erre a blogocskára), de persze csak telefonnal, személyi fotóst profi géppel azért nem vittünk:)) Szóval bocs mindenkitől a homályos, sötét stb. képekért, de legalább lesz róla vizuális emlékünk is, nem csak ízlelős. 

Hát akkor lássuk a medvét....ööö a menüt: 
FIGYELEM! A poszt végigolvasása 99,5%-ban beindítja a nyálelválasztó folyamatokat, így érdemes előtte/alatta enni, vagy utána a konyhába sprintelni:) 

1. Paradicsomzselé gyömbéres tonhallal és paradicsomhabbal
Ismét megleptek rögtön az elején, de eszméletlen finom volt. Így. Együtt. Nekem eszembe nem jutna a gyömbért a tonhal mellé passzintani, de megérte. Tudtam volna még enni belőle:)
10/10

2. Kacsamáj terrine szőlőzselével, alatta mogyorókrémmel és mangó mangóhabbal
Ez a mangó-mangóhab duó tavaly is volt. Magamtól is emlékeztem, de még szerencse, hogy megírtam a blogban, mert így tuti. De valami zseniális és nem is bántam, hogy mégegyszer ennem "kell" belőle:) 
A kacsamáj terrine lehetett volna picit omlósabb szerintem, én úgy jobban szeretem, de mivel nem vagyok profi gasztromán, simán lehet, hogy ennek ilyennek kellett lennie. (A mérete kísértetiesen hasonlított a múltkor a Mongolian Barbecue-ban előételként rendelt kacsamájhoz:) 
10/10

3. Sütőtökkrém leves zúzasalátával tökmagolajjal a tetején

Nem vagyok egy nagy sütőtök fan, hogy finoman fejezzem ki magam. Itthon szoktam sütni, mert van, aki szereti, én pedig lekvárt főzök egy részéből naranccsal kombinálva. No, de visszatérve a leveshez: finom volt. 
10/7 (mert nem szeretem a sütőtököt)

4. Lecsós ponty lencsesalátával 


Nem vagyok se lecsó, se hal, se lencseimádó (se sütőtök), de ezeket azért jobban szeretem. És nagyon finom is volt így együtt, hogy meg is lepődtem:)
10/8 

5. Kacsasült mandulás mángolddal és hagymás szósszal 

Nagyon jó kis összeállítás volt! Egyedül annyi, hogy a kacsamellet jobban szeretem, de hát erről a séf nem tehet:) 
10/9

6. Tündibündi sajttál

Ez csak az én elnevezésem: ezt valójában nem ilyen néven hozták ki, hanem mindegyik kis falatkáról elmondták, hogy milyen sajtocskák. Fincsi volt, csak nagyon icipici: sacc 1x1cm-s falatkák:) 
(Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az egész estés menüsor az összes vendégnek (kb 15fő) normál- nem übermini- adagokban hány embernek lenne elég:)?
10/9

7.  Kökénymousse borszselével

Nem BORzselével, hanem BORSzselével. Nem hallottam még ilyenről korábban, eredetinek tartom, de viszonylag könnyen kivitelezhető. És tény, hogy olyan borsos volt, hogy nem tudtam az egészet megenni:), de jó ötlet. 
10/6,5

8. Yuzuhab citromfűfagyival
Első rekació: gyertyaaa? (Jóó, én tudtam róla, mert én intéztem, mégiscsak szülinapoztunk.) 
Második: mi is ez? A nagy gyertyázásban lemaradtunk róla:
Így hát megkérdeztük mégegyszer. Yuzuhab....
Harmadik: Yuzu...???? Hát az meg mi? 

De mindenesetre eszméletlen finom volt. És mostmár tudom mi az a yuzu. Egy citrusos gyümölcs- állítólag Japánból származik. 
Egyébként a hab alatt volt egy fekete cucc, ami külön ízlett, és megkérdeztem mi az. Ezt a választ kaptam: tojásfehérjés cukor kicsi mandulával jól megégetve. Meglepett:) 
10/10
------
És amit még külön kiemelnék, az az Olimpia házi kenyere! ISTENI! Nagyon szeretnék tudni ilyen kenyeret sütni! Néha aszalt gyümölcsöset kaptam, néha diósat... Jujj, de vágyom még rá:) A végén kicsit olyan voltam, mint a nagypapám, aki mindenhez kenyeret evett:))

A borokról se feledkezzünk meg, kaptunk mindenféle -a fogáshoz illő bort-, de esélyem nincs hogy megjegyezzem őket. Pláne, hogy két pohár bor után gondolkodni sem nagyon tudok. Ki is kellett hagynom vagy két bort:) 

Azt hiszem a poszt befejezése után viszont SOS mennem kell valamit enni, mert igencsak összefolyt a nyál a számban, így utólag is:) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...