Szülinapi epres Pavlova!

Tudom, már régen nem írtam (pedig rengeteg témám van), de úgy gondoltam, hogy a szülinapom kiváló apropó egy újabb bejegyzéshez. Pláne, hogy még tortát is készítettem magamnak:) Életem harmadik tortája, és az első saját szülinapi tortám. Tavaly Ízbolygótól nyertem egy csomagot (olyan játékon, mint, ami most is van nála!), melyben az általam választott sütinek egy málnás-csokis Pavlovát kértem, és annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ilyesmi lesz a szülinapi tortám is:) De mivel málnaszezon még nincs, epe viszont van, ezért epres lett! 

Epres Pavlova torta

A "tésztához":

8 tojás fehérje

27dkg porcukor

1tk balzsamecet 

3ek kakaó (nem cukrozott, nálam Van Houten volt)

5dkg csokipasztilla/apróra vágva (nálam 53,8% Callebaut volt)

(Ha valaki nem szereti a túl édeset, akkor elég bele a kakaó vagy a csoki.)

A krémhez:

0,5l tejszín (növényi vagy habtejszín)

És a tetejére annyi eper, amennyi csak ráfér!!!! :)))) (20-30dkg)

Ehhez tettem volna egy pici epres-rebarbarás likőrt, amit múltkor nyertem Praliné Paradicsomtól (jóó, majd beszámolok:), de mivel gyerekek is ettek belőle, ezért mégse. Pedig szép rózsaszín lett volna a tejszínhab :)

A fehérjét felverem majdnem keményre egy csipet sóval, majd mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzáadom (a lehetőleg leszitált) porcukrot. Utána mehet bele a balzsamecet, a kakaó, és a csoki. Még párat keverek rajta óvatosan (nem habverővel), és mehet is a sütőpapíros tepsire. 

Most 180fokra előmelegített sütőbe tettem, majd visszavettem 150fokra, majd kicsit később 120fokra. Nekem elég volt egy fél óra sütés, és így is kicsit laposabb lett, mint szerettem volna és picit túlsült. Hagytam, hogy a sütőben kicsit kiszáradjon, majd nem sokkal tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, rákentem. Rátettem a darabolt epret (egészben is gyönyörű), és picit még be a hűtőbe. Picit macerás felvágni, de nagyon finom, megéri malackodni :)))))

Menetközben sikerült eltörnöm egy szinte teli üveg balzsamecetet... Előfordul, de nem nagyon zavartattam magam, szerencsére a sütibe csak a  szükséges egy teáskanálnyi került bele, és nem az egész.. Toltam volna arrébb a márványlapon, de neki ehhez nem volt kedve, ezért borult... és hát, ha az üveg és a márvány találkozik, ott csak törhet. Folyt minden, üvegdarabok mindenhol. De a süti épségben a tálban. Gyorsan kevertem még rajta kettőt, ki a sütőpapíros tepsire, és be a sütőbe, majd a sütés alatt balzsamecet feltörlés, üvegszilánkkal kéz-nem-elvágás (csak picit), majd felmosás. Khm... elég lett volna kisebb égi jel is, hogy tudjam, hogy fel kell mosnom a konyhában :))) 

Isteni finom volt. És rajta a rengeteg tejszínhab.... De azért ettem hozzá még pluszban epret, mert nem tudtam többet rápakolni. És van még egy fél torta, ki kér? :)

Ui. Nem diétás süti, de egyrészt rám fér, másrészt születésnapom csak évente egyszer van :)
Ui.2. Ezzel indultam egyébként BalhEtterem játékán a desszert kategóriában, és előbb nekik küldtem el:). Játsszatok Ti is! 

Tejlekvár, azaz tejes dolce vita

Egy bő két hete készítettem tejlekvárt, amit Facebookon már sokan megcsodáltak, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy mi az a tejlekvár. És valahol jogosan... A tömör válaszom pedig annyi, hogy sokféle tejtermékből, jó hosszan főzött sűrű krém.

Valóban egy jó 2-2,5órán keresztül kell főzni, de közben lehet mindenféle mást is csinálni, mert elég egy 20percenként megkavarni. Van benne tejszín, tej, tejpor és sűrített tej a tejes hozzávalókból. Meg némi vanília, zselatin. Na de miből mennyi?

A tejlekvárral először Hedonism gasztroWAMP standján láttam, Ana pedig mondta, hogy a receptet már feltette az oldalára, de mivel azt hiszem nem írhatom le még egyszer a jogai miatt, ezért a receptet itt olvashatjátok.

És bár macerásnak tűnik, számolgatni kell, edényt kivenni, méricskélni, foglalkozni vele órákon át, miközben másra is van időm... ennek ellenére egyszerű, és finom :) Úgy tűnik mostanság ilyeneket készítek- lásd macaron, bonbon, pizzás csiga. 

Még valami: én tejport használtam, nem mandulát (azt meghagytam a macaronnak), amit egészen meglepő módon a szomszéd kisboltban kaptam, tök olcsón, habár elsőre elég gagyinak tűnt...gyorsan vettem is egy dupla adagot:)

És ugyan "bénázások" közepette nekem nem 30dkg lett a vége, hanem csak 23-25dkg (ezért túl sűrű lett), de így utólag azt gondolom, hogy nem is kell mérlegen méricskélni, csak figyelni és a főzési idő (2-2,5óra) lejárta után lekvárállagnál besűríteni a zselatinnal, majd üvegbe önteni. Legalábbis számomra ez egyszerűbb, mint az 

állandó méricske...

Nagyon nyerő gyerekeknél, felnőtteknél is! :)