Oldalak

2011. december 17., szombat

Az igazi Bikram

A múltkori sikertelen Bikram jóga óra kísérletemet a héten siker koronázta, összeszedtem magam, a bátorságom és elmentem Bikram jógázni. Igyekeztem most is odafigyelni, hogy ne egyek előtte semmit (ami nálam nagy szó, mert kb óránként éhes vagyok:), igyak sok vizet. És érjek oda időben.. ez is kritikus pont nálam, mert mindenhonnan elkések:) Odaérve, megvettem a 10napos kezdő bérletemet, amit nagyon jó vételnek tartok 2200Ft-ért (10napig korlátan), pláne, hogy most adventi 1-et fizet 2-t kap akció van. Kiderült, hogy a jógamatracom, amit kölcsönkaptam nem túl jó, mert szivacsból van és nem gumiból, de első alkalommal kölcsönözhetek ingyen, úgyhogy ez is rendben volt.  Úgyhogy eddig életem első Bikram yoga órája rendben volt... és rendben is végződött.
Őszintén megmondom, hogy katarzisra számítottam és arra, hogy a végén kiskanállal kell összekaparni és nem tudok felkelni. Azt tudtam, hogy vagy hullafáradt leszek, vagy felpörgök tőle. Kicsit féltem az előbbitől, ezért olyan napon akartam menni, amikor utána semmi dolgom, csak pihenek, ha azt igényli a szervezetem. Ehhez képest a jóga óra felénél hasított belém, hogy bevállaltam egy IKEA-kört a barátnőmmel:) De sima ügy volt...

...ugyanis felpörögtem a jóga után. Ugyan alatta küzdöttem és koncentráltam, túlestem a kb felénél lévő holtpontomon is, de utána nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy van testem, vannak izmaim, de azért egy picit elfáradtam. Belül pedig abszolút nyugalmat éreztem, ami nagyon jó volt. Pláne, hogy egy kis pörgős csaj vagyok. 

Többen kérdezték azóta, hogy és az izzadás? Persze, totál leizzadtam... 40fokban 26ászanát végigcsinálva mi mást tehetnék?:) Meséltem is valakinek, hogy még a térdem is izzadt. Azóta túl vagyok a 2.órámon is, és utólag ez mókásan hangzik, mivel a 2.órán tetőtől talpig MINDENHONNAN csöpögött rólam az izzadság. De tényleg, a hajamból, a kisujjamról, a nyakamon, talpamon.. De nem zavart, mert ezzel nem voltam egyedül, még 21-en társultak hozzám a teremben:) 

A holtpont: az órát tartó tanár mindig elmondja, hogy lehetőség szerint senki ne menjen ki a teremből, végig maradjon bent, de  ha valaki nem bírja vagy bármi probléma van, akkor feküdjön/üljön le pár percre. Az első órán nagyon büszke voltam magamra, mert mindent végig tudtam csinálni -a holtponton is átlendülve-és úgy éreztem, hogy ügyesen is csináltam a gyakorlatokat. Természetesen mindenki saját magához mérten kell csinálja, de azért láttam, hogy voltak haladóbbak is, akiknek azért már profibb volt a gyakorlatkivitelezésük. És jó volt látni, hogy odáig is eljuthatok...egyszer:) 
A második órám közepén egy picit nagyon holtpont jött - az álló ászanák végefelé mindkét alkalommal-, akkor egy picit le kellett ülnöm, de aztán folytattam. És annyira jó érzés, hogy ez nem ciki, nem esek ki a ritmusból, stb. 
Itt mindenki magára figyel, lehetőség szerint a tükörben nézi magát, és koncentrál, megfeszíti a testét, próbálja elcsendesíteni az elméjét és kizárni a hétköznapokat, miközben csak magára figyel. Ez utóbbi még nem sikerült maradéktalanul nekem, de volt ahol igen és éreztem, hogy nagyon sokat segít a koncentrálásom, hogy ne billenjek el, például a Tulandandasananál (mérlegállás): éreztem, hogy "kiskézujjamtól" a kislábujjamig próbálok 'kinyúlni' és ez sokat segített. 

Összességében nagyon jól éreztem magam, és vágyom vissza:) Nekem, tájfutónak érdekes egyébként, hogy minden óra ugyanúgy zajlik, mivel tájfutóversenyen (de még futóedzésen is) mindig más történik, nincs két egyforma... Természetesen tudom, hogy itt is csak az ászanák és a hőfok azonosak, mivel sok minden múlik a lelki és fizikai állapotomon, illetve ahogy fejlődik az ember óráról órára más és más érzései lesznek. 
Úgy gondolom, hogy a futáshoz annyiban hasonlít (jó, más sportághoz is:), hogy alatta küzd és koncentrál az ember, utána viszont remekül érzi magát:) És nem utolsó sorban ebben a szüttyös hideg időben nagyon jól esik az a másfél-két óra 40fokban:)


A fotók innen származnak.

2011. december 11., vasárnap

Az első Bikram yoga órámat...

...csütörtökre terveztem. Egy jó ideje érdekel és szeretném kipróbálni a Bikram yogát. A moszkva téri és az Astoriánál lévő Bikram központban is van 10napos bérlet 2200-2500Ft-ért, amivel 10napon át korlátlanul lehet menni (,de persze csak 1x lehet kiváltani), ez lesz a next step. 
Mindkét központnak vannak szuper adventi akciói, az egyik állandó, a másik naponta változó. (lásd Facebook oldalaikon: itt fix és itt napi) Nos, itt vettem észre, hogy csütörtökön ingyen lehet kipróbálni az órát, és első alkalommal még matracot is adnak. 

Kapva kaptam az alkalmon, összepakoltam a cuccom, gondoltam babysitterkedés után  elmegyek és részt veszek életem első jógaóráján. Eddig csak az egyetemen volt egy-két óra, de azt a fiúk bohóckodása miatt nem nevezném annak:), illetve pilatesen és body arton voltam korábban, ami talán a legközelebb áll hozzá az általam kirpóbált sportágak közül. 
Szóval este irány az Astoria! Délután lélekben felkészültem rá, és a testemet is felkészítettem, ahogy írták: nem ettem előtte kb 3,5 órával már semmit, és sok folyadékot ittam (két óra alatt kb 1litert). Persze nem a Batyin álltam meg+metró, ahogy terveztem mondván, hogy csak találok helyet), úgyhogy gyors két kör a zsinagógia körül parkolóhely után kutatva, találtam egyet, a taximegálló mellett, onnan 2perc séta, időben is vagyok, pompásan éreztem magam, mindaddig....

...amíg meg nem láttam, hogy a mellettem lévő autón kerékbilincs van. Na mondom, ezt bizti nem azért kapta, mert nem vett parkolójegyet. Gyorsan megkérdeztem valakit, hogy lehet-e itt parkolni, és pont abba az emberbe botlottam bele, akié a kerékbilincses kocsi, ráadásul csak angolul tudott (legalábbis magyarul nem) és totál kis volt akadva-jogosan. Első irodaházba be (mint közben kiderült: NFÜ=Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vagy ilyesmi) az emberünkkel, recepciós srácoknak vázolva az esetet, hogy 
1. Lehet-e itt parkolni? (Nem, mert kb 80 méter bérelt) 
2. Emberünknek hogy szedethetjük le a kerékbilincset? (Bonyolultan és drágán.)

Persze nekem mennem kellett (volna) a jóga miatt (előtte új parkolóhelyet keresni), de nem bírtam otthagyni az embert, mert nem kommunikáltak semmilyen közös nyelven a recisekkel, én meg tolmácsként funkcionáltam, így irtó nagy szemétség lett volna. Szóval menet közben letettem a jógáról... Recisek segítőkészek voltak, pár telefon, hogy hova menjen pénzt befizetni (14300Ft!!!): gyalog vagy 2km, térképet is nyomtattak azonnal (bár se a start, se a célpont nem volt rajta:), mígnem az egyik kiment és szólt, hogy itt ülnek a kocsiban a leszedő-emberek. (Ez nem lepett meg, nyilván remélték, hogy visszajön az ember...) 
Sikerült elintézni, hogy "ennél az úriembernél" ki lehessen fizetni helyben a zsét, majd a kis kulcsával már le is szedte a kerékbilincset. Emberünk -ismét jogosan- megkérdezte, hogy akkor erről később semmilyen papírt vagy mást nem fog kapni, ugye? A válasz nem volt. Hát reméljük. 

Ennyit életem első Bikram yogájáról, de legalább megvolt az aznapi jó cselekedetem:) Bár egy ideig még kicsit bosszús voltam... De most be vagyok izzítva még mindig, úgyhogy hetek (?) után a következő hét lesz a megfelelő, én már látom:) Mondjuk hétfő délelőtt a korcsolyaoktatás előtt vagy kedden a barátnőmmel irány a Hattyú utca központ! Majd beszámolok!

Addig is, ha valaki már esetleg próbálta a Bikram yogát/egyebet és szívesen megosztaná a tapasztalatát, örömmel venném! :)

2011. december 3., szombat

Olimpia reloaded

Tudom, tudom Olimpia 4évenként van, de mi a tavalyi év után idén ismét itt jártunk. Az Alpár utcai étteremről beszélek természetesen. Apropója is volt: egy szülinap. Ismét. Ugyanazé. 

A koncepciót már leírtam egyszer, úgyhogy ezt a kört most kihagyom: térjünk a lényegre. 
Tavaly én 4fogást szerettem volna kérni, de rábeszéltek az 5-re, és kaptunk 8at. Idén rábeszéltek a 7-re (ez volt a legtöbb a táblán), és kaptunk 8-at. Szóval végülis adagban ugyanott tartottunk-csak árban nem. Volt, akik még kaptak bárány-fogást is, de akkor ők vajon hány fogást kértek, ha csak 7 volt a max? Ez számomra rejtély, de lehet, hogy a tábla alján lévő "több-több" felirat a kulcs. 
Ami a táblán lévő alapanyagokat elolvasva rögtön szemet szúrt, hogy egy részük tavaly is volt. Természetesen ez nem baj, csak elkezdtem gondolkodni, hogy ez annak köszönhető-e, hogy tavaly is ilyentájt voltunk?


Most igyekeztünk az elejétől fotózni (gondolva erre a blogocskára), de persze csak telefonnal, személyi fotóst profi géppel azért nem vittünk:)) Szóval bocs mindenkitől a homályos, sötét stb. képekért, de legalább lesz róla vizuális emlékünk is, nem csak ízlelős. 

Hát akkor lássuk a medvét....ööö a menüt: 
FIGYELEM! A poszt végigolvasása 99,5%-ban beindítja a nyálelválasztó folyamatokat, így érdemes előtte/alatta enni, vagy utána a konyhába sprintelni:) 

1. Paradicsomzselé gyömbéres tonhallal és paradicsomhabbal
Ismét megleptek rögtön az elején, de eszméletlen finom volt. Így. Együtt. Nekem eszembe nem jutna a gyömbért a tonhal mellé passzintani, de megérte. Tudtam volna még enni belőle:)
10/10

2. Kacsamáj terrine szőlőzselével, alatta mogyorókrémmel és mangó mangóhabbal
Ez a mangó-mangóhab duó tavaly is volt. Magamtól is emlékeztem, de még szerencse, hogy megírtam a blogban, mert így tuti. De valami zseniális és nem is bántam, hogy mégegyszer ennem "kell" belőle:) 
A kacsamáj terrine lehetett volna picit omlósabb szerintem, én úgy jobban szeretem, de mivel nem vagyok profi gasztromán, simán lehet, hogy ennek ilyennek kellett lennie. (A mérete kísértetiesen hasonlított a múltkor a Mongolian Barbecue-ban előételként rendelt kacsamájhoz:) 
10/10

3. Sütőtökkrém leves zúzasalátával tökmagolajjal a tetején

Nem vagyok egy nagy sütőtök fan, hogy finoman fejezzem ki magam. Itthon szoktam sütni, mert van, aki szereti, én pedig lekvárt főzök egy részéből naranccsal kombinálva. No, de visszatérve a leveshez: finom volt. 
10/7 (mert nem szeretem a sütőtököt)

4. Lecsós ponty lencsesalátával 


Nem vagyok se lecsó, se hal, se lencseimádó (se sütőtök), de ezeket azért jobban szeretem. És nagyon finom is volt így együtt, hogy meg is lepődtem:)
10/8 

5. Kacsasült mandulás mángolddal és hagymás szósszal 

Nagyon jó kis összeállítás volt! Egyedül annyi, hogy a kacsamellet jobban szeretem, de hát erről a séf nem tehet:) 
10/9

6. Tündibündi sajttál

Ez csak az én elnevezésem: ezt valójában nem ilyen néven hozták ki, hanem mindegyik kis falatkáról elmondták, hogy milyen sajtocskák. Fincsi volt, csak nagyon icipici: sacc 1x1cm-s falatkák:) 
(Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az egész estés menüsor az összes vendégnek (kb 15fő) normál- nem übermini- adagokban hány embernek lenne elég:)?
10/9

7.  Kökénymousse borszselével

Nem BORzselével, hanem BORSzselével. Nem hallottam még ilyenről korábban, eredetinek tartom, de viszonylag könnyen kivitelezhető. És tény, hogy olyan borsos volt, hogy nem tudtam az egészet megenni:), de jó ötlet. 
10/6,5

8. Yuzuhab citromfűfagyival
Első rekació: gyertyaaa? (Jóó, én tudtam róla, mert én intéztem, mégiscsak szülinapoztunk.) 
Második: mi is ez? A nagy gyertyázásban lemaradtunk róla:
Így hát megkérdeztük mégegyszer. Yuzuhab....
Harmadik: Yuzu...???? Hát az meg mi? 

De mindenesetre eszméletlen finom volt. És mostmár tudom mi az a yuzu. Egy citrusos gyümölcs- állítólag Japánból származik. 
Egyébként a hab alatt volt egy fekete cucc, ami külön ízlett, és megkérdeztem mi az. Ezt a választ kaptam: tojásfehérjés cukor kicsi mandulával jól megégetve. Meglepett:) 
10/10
------
És amit még külön kiemelnék, az az Olimpia házi kenyere! ISTENI! Nagyon szeretnék tudni ilyen kenyeret sütni! Néha aszalt gyümölcsöset kaptam, néha diósat... Jujj, de vágyom még rá:) A végén kicsit olyan voltam, mint a nagypapám, aki mindenhez kenyeret evett:))

A borokról se feledkezzünk meg, kaptunk mindenféle -a fogáshoz illő bort-, de esélyem nincs hogy megjegyezzem őket. Pláne, hogy két pohár bor után gondolkodni sem nagyon tudok. Ki is kellett hagynom vagy két bort:) 

Azt hiszem a poszt befejezése után viszont SOS mennem kell valamit enni, mert igencsak összefolyt a nyál a számban, így utólag is:) 

2011. november 16., szerda

Desszert Szalon

Családunk újabb diplomával gazdagodott (ez most nem én voltam), ezt ünnepelvén a váci Desszert Szalonban kötöttünk ki. Szeptemberben már jártam ott, de akkor csak a Csíksomlóit kóstoltuk. Most viszont kicsit többet- pláne, mert többen is voltunk.
De hadd beszéljenek helyettem a képek!

Figyelem! A következő képsor erősen beindítja a nyálelválasztást! Csak akkor nézd meg, ha van legalább egy pici édesség a kezed ügyében, avagy épp most lakmároztál be. :)

Venise geil

Dobos desszert

Csíksomlói

Tart Gourmand

Creme brulée

Capucin

Na, mikor indultok az első cukiba avagy rögtön Vácra? :)

+1 jó hír: nem kell feltétlen Vácig menni, mert Mihályi László tanácsai alapján készített remekműveket a Villa Bagatelle-ben is lehet kapni, Budapesten

2011. október 17., hétfő

Pálffy-metélt...

...avagy máglyarakás úri módra. Ez utóbbi nevet én adtam ennek az ételnek, amit azt hiszem mostanság elég sokan készítenek rajtam kívül. És hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? Mert a Stahl magazin őszi számában jelent meg a recept.
(És most kérek egy kis segítséget a gyakorlottabb bloggerektől: ilyenkor szerintem nem lenne etikus feltenni a receptet, de akkor mit tehetek?:)

Régóta vágytam már máglyarakásra, amikor anyu ezt kiszúrta az újságban, majd látom egy Facebook-kommentből, hogy egy barátnőmnél mindjárt kész. Gondoltam, hiába nem hangzik túl egyszerűen, érdekel, megkóstolnám, megcsinálnám- máglyarakás helyett.
Aznap ugyan más dolgom is volt lett volna, de a Pálffy- metél győzött:)
Cakkumpakk, komótsan, nem sietve másfél óra volt.

Hogy valami konkrétumot is mondjak (és mégse tegyem közzé egész részletes receptet): abban különbözik a máglyarakástól, hogy az alján szélesmetélt van (vaníliás tejben főzve). Aztán jön az alma, dióval/mogyoróval, a tetejére meg fincsi tojáshab:)

Megjegyzéseim a recepthez:
- Nekem az egy liter tejből csak a felét szívta magába a tészta. Utána nem mertem ráönteni az egészet, de egy kicsit mégis kellett volna, hogy szaftosabb legyen az étel. De legközelebb kicsit kevesebb tejből csinálom.
- Lustaságom miatt mogyorót tettem bele dió helyett, mert azt nem volt kedvem pucolni.
- Kicsit kevesebb sütési idő is elég lett volna.

Hát hajrá, a részletekért vegyétek meg a magazint, pedig szívem szerint leírnám a recit:))) (vagy most leírhatom a recit vagy csak ha megjelent a weboldalukon?:o)

Ja, persze a maradék vajas-vaníliás tejet nem öntöttem ki, mégiscsak fél liter maradt. Ki mit tippel, mit készítettem ennek hathatós segítségével? (Kb. két éve egy hasonlót már egyszer közzétettem ám egy korábbi blogomon...) Aki kitalálja, legközelebb kap belőle!

2011. szeptember 26., hétfő

Zöldpötty bonbon

...És végre elkészültem vele! Praliné Paradicsom őszi játékán szerettem volna indulni (még 15percig tart a +1nap a meghosszabbított határidőből, szóval jól állok), úgyhogy ma este bonbonoztam. Egész gyorsan készen lettem. Na, de nem húzom az időt, mert a végén kicsúszom az éjfélből:) 

A téma "szüret és bonbon": azt már tudtam, hogy borzselés bonbont fogok készíteni. Bár inkább borlekvárosnak nevezném...
Szerettem volna nem csak sima "barna héjú félgömböt", így gondoltam játszom egy kicsit a szekrényben lévő zöld csokimmal. Meg mert Wagner Keserédes Bea csütörtökön mondta, hogy a szép mintás bonbonok hogy készülnek és kedvet kaptam. Az már csak slusszpoén és a végén jöttem rá, hogy ezt Praliné Paradicsom tavaszi játékán nyertem, úgyhogy épp jó, hogy az ő újabb játékához használtam fel egy kicsit belőle:)

Amit nem tudtam, és örülnék, ha valaki kiokosítana abban, hogy a csokihüvely elkészítése előtt a színes mintához használt csokit (esetemben a zöldet) is le kell temperálni ahhoz, hogy kijöjjön a formából utána a bonbon? 

Hozzávalók:
nagyon kevés zöld csoki
10dkg étcsoki (most: Callebaut Fortina Finest Selection)
1g reszelt/porított kakaóvaj (a temperáláshoz)
kandírozott narancshéj
1dl (vörös)bor
2-3tk dzsemfix 3:1

Tehát bepöttyöztem,mintáztam zölddel, majd étcsokiból csokihüvely. Amíg száradt, gyorsan tettem bele néhány kandírozott narancsdarabot és megcsináltam a borzselét egy kis édes pinot noirból és dzsemfixből (zselatin épp nem volt itthon). Pár percre hűtő, betölt, letalpaz.
Csokihüvely+ kandír narancs
Borzselé a helyén
Elgurultunk kicsit haverokkal beülni valahova, majd miután 2órával később hazaértem, csak úgy potyogtak ki a csillogó fényes bonbonok. Én meg még mindig ujjongtam, hogy éljen, kijött mind a formából. Bár a talpazás kaotikus(an rondára) sikerült, kicsit odaütve ki is jöttek. De mivel holnapra már semmi nem marad belőlük, és nem a talpát nézem, így belefér:) Különben is, boltban is vettem már olyat, ami rondán volt talpazva. De föntről nézve annyira szépek lettek!


Miközben fotóztam a játékra és a blogra, gondolkoztam, hogy mi is legyen a neve, aztán nagy hirtelen a homlokomra csaptam, hogy mi más, mint ZÖLDPÖTTY bonbon! :)

Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem a márványos mintás zöld tetszik a legjobban ám... jobban mondva tetszett, mert a mellettem ülő úriember is azt kaptam ki elsőnek, és azóta is dicsérgeti, hogy milyen szép és milyen finom és miért nem csinálok sok bonbont:)

ui. Mivel egyelőre csak egy polikarb formám van, egy félgömbös, ezért nagyon örülnék, ha én nyerném a sorsoláson a felajánlott formát:) Ezért is "gürcöltem az utolsó pillanatban", hogy elkészüljön a remekmű. 

2011. szeptember 21., szerda

Aromaguide a Ludwig Múzeumban

Egy érdekes projekt kezdődött ma a Ludwig Múzeumban. Pontosabban fogalmazva nem is ma, hanem már tél óta szerveződik, de a lényegi része ma indult el. Délután 4-kor volt az AROMAGUIDE projekt megnyitója és a héten tart. Hogy pontosan mi is ez? 
A Téreltérítés Munkacsoport  az ún Sick Museum Syndrome-ra (SMS) fejlesztett ki egy "ellenszert". Az SMS magyarul Múzeumi Betegség Szindrómát takar, melyek nagy kiállítóterekben fordulnak elő. Tünetei lehetnek: káprázat, idegenségérzet, bágyadtság, dezorientáltság, szorongás, audiovizuális csömör, stb. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették kis az Aromaguide-ot. Ez egy speciális, múzeumi látogatás közben a fejen hordható eszköz, melyre speciális illóolajkeveréket csepegtettek, mellyel a tünetek enyhíthetőek. A keverék a nárd illóolajon (Nardostachys jatamansi) alapul, pontos összetevőit és arányait Feller Adrienne dolgozta ki, aki Magyarországon a(z egyik) legismertebb aromaterapeuta, és egyben a PanArom Aromaterapeuta Iskola vezetője is.  
Feller Adrienne az Aromaguide-dal
Bűvészkedés az aromaguide-dal
A rövid megnyitón én is részt vettem, majd felszerelkezve a hordozható Aromaguide-dal máris mentem a 3. emeletre az Édentől Keletre című kiállítást megtekinteni, majd a 2-ra a Moholy-Nagy kiállításra, aztán még bepillogtunk az 1.emeletre is. Érdekes élmény volt, mert csak néha éreztem az illatot, néha mást éreztem (pl. croissant:), de határozottan érdekes és jó élmény volt annak ellenére, hogy nem annyira szeretem a nárd olajat. 
A további részletek a Téreltérítés Munkacsoport honlapján olvasható, ahol korábbi projektjeik is megtekinthetők.

Menjetek, élvezzétek, nézelődjetek! :)


A sárga SMS kép a terelterites.org honlapról van, a többi saját fotó. 

2011. szeptember 9., péntek

New life, new style

Egy picit most térjünk el a gasztrotól, mert ez nem egy gasztroblognak indult, de az lett belőle (?)... most egy kis életmód, sport jöjjön. 

Szóval mióta hazaértünk a nyaralásból, a kicsi 8hetes cicáink- szám szerint 3- mindennap hajnali 5-6, max fél7kor elkezdtek lóversenyeset játszani. Megspékelve azzal, hogy néha felugrottak az ágyra és a lábamat is bevették a játékba. Egy szó, mint száz, felébredtem rájuk. És mivel már világosodott, nehezen aludtam vissza (15-20p), majd 8körül úgy keltem fel, mint a mosott rongy, holott eleget aludtam, csak ez a kis reggeli móka jól  megszakította. (Tudom, hasonló lehet, ha pici babája van az embernek, csak meghatványozva a fáradtság...) 


Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Zurammal reggel futni, aki szinte minden hajnalban (néha fél6!) jár a barátaival. Az ominózus napon szerencsére fél7kor volt "csak" a találkozó... Basszus, ilyenkor épp a másik oldalamra szoktam fordulni... Meglepődött, amikor szóltam, hogy megyek:) Elég régóta próbál(t) rávenni. Nehéz volt kihúzni magam az ágyból, amíg el nem döntöttem fejben (!), aztán pikk-pakk elkészültem. 

Nos, a találkahely tőlünk kb 20perc futásra van, és a 3/4-e emelkedik. Jó, tudtam én ezt, de nekem ez az egyik pszichés visszatartó ok, amiért nem járok rendszeresen. Szóval elindultam, és szép lassan elkezdtem mondogatni, hogy itt fáj, most itt nem, de ott igen és így tovább. Jött a válasz, hogy igen, ilyen egy reggeli futás, de aztán majd sokkal nagyobb lesz az endorfinadagom, mintha ezek nem lennének. Hát ez vagy így van vagy nem, de lehet, hogy megelégednék a kisebb endorfinnal is, de fájás nélkül:) Lassan felértünk a vitrolázóreptérre, ahol már a napocska felkelő sugarai melegítettek....volna, ha nem mellette, az erdei ösvényen futunk. ("itt jön szembe a haver, el ne kerüljük egymást"... basszus) 

Na mindegy, futottam 4kilit az Árpád-kilátóig (húú, gyönyörű az ébredő város, azt tudtam volna még bámulni sokáig).. aztán a fiúk mentek tovább a szokásos körükre, én pedig hazaindultam. Visszafelé valahogy jobban esett a futás, habár a bal (?) térdemre nem nagyon tudtam terhelni a lefelékben, mert még fájt, de már nem zavart. Visszafele beindult az agyam, pörgött, ötletelt, brainstormingolt, jólesett. És hát egyedül már nyilván kint futottam a reptéren. A napocska meg hátulról melengetett, isteni volt!!! Csak a szokásos birkanyáj hiányzott onnan... 

Hmm, jólesett, itthon utána egy habos kakaó, nyújtogatás, majd kezdődött a nap és én már túl is voltam a futáson. Csak az a szenvedős eleje ne lenne.

Most, hogy egyre később kel fel a nap, és hamarabb lesz sötétebb, ehhez a hajnali keléshez biztos, hogy rengeteg lelkierő kell, de lehet, hogy megpróbálkozom vele, mert összességében kellemes volt... legalábbis az utóérzete:).
Tudom, hogy a motivációnak belülről kell jönnie, de egy ezt meg lehet támogatni egy kis külső segítséggel is. Tehát úgy gondoltam, hogy ahányan ezt a bejegyzést kommentelik és/vagy* lájkolják itt, annyiszor még biztosan elmegyek velük reggel futni. De csak a pozitív hozzászólások érnek, negatívot nem is kérek!!! :))))))
Cupi, Tigris és Kefír- A 3 kis édes cicám
ui. A kiscicák közül az utolsó kettőt ma vitték el tőlünk (ugyanoda). Egyrészt megúsztam a plakátolást, másrészt lelkileg nem volt jó :( Valahol kicsit reménykedem, hogy az egyiket visszahozzák...és hátha megtartjuk. (Garanciával adtuk, hogy ha mégsem barátkozna össze 1-2hét alatt a másik 3 ottlévő cicával, akkor visszahozhatják.) Ugyanakkor örülnék, ha beilleszkednének mindketten. Akkor most hogy is van ez? :o

*"és" vagy "vagy": ezt még eldöntöm:)))) 

2011. július 31., vasárnap

Ribizlis bonbon

Szóval letelt a másnap, a tegnap, a tegnap holnapja, minden, már egy hónap is de csak eljutottam idáig, hogy megírjam. De, hogy igazából mit kellett ezen várni azt nem tudom. Mert nem leszek túl hosszú.. (Na jó, mindig ezt gondolom.. Mindig régóta a fejemben van minden, de nehezen ülök le írni és olyankor ömlik belőlem a szó.) Szóval mindjárt kiderül.

Anyukám születésnapján volt nagy családi banzáj és csináltam ribizlis bonbont. Még apuéra készült volna, de arra nem sikerült. Szóval eredetileg Praliné Paradicsom gyümölcsvelője került volna bele, de olyan lekvár lett belőle, mint a fene :) 
Szóval temperáltam, csokihüvelyt öntöttem, megtöltöttem, lezártam, majd izgultam. És olyan boldog voltam, hogy egy kivételével az ÖSSZES kijött a formában már attól, hogy megfordítottam a polikarbomat! Csak úgy potyogtak ki a konyharuhára... Tehát jól temperáltam, ez azt jelenti ugye? Nekem még mindig ez a neccesa bonbonban... Azt az egyet meg picit meg kellett még ütni. Megint sikerült úgy ujjonganom, mint egy kisgyerek :))))) 

A maradék csokival sosem tudok mit kezdeni, ezért azt szoktam pici táblás szilikonformába önteni és rászórni, ami épp kézreesik. (Na jó: pisztácia, kandírozott narancs/citrom, mogyorókrokant stb.) 
Szóval este nagy buli, vittem a kis meglepimet és zsebeltem be a bókokat. De be kell valljam, tényleg isteni finom lett :)))) A Callebaut Finest Selection étcsokijából (Köszönöm Beának a tippet, hogy ilyet vegyek!) csináltam, amihez eszméletlen jól passzolt a ribizli....zselé. Nevezzük így. 

Azt hiszem a héten is készül majd egy adag, mert hiába voltunk Tatán A csokizóban (majd ezt is megírom alkalomadtán) csak meg kell mutatnom az angliai rokonoknak, hogy én is képes vagyok ilyesmire :)

2011. június 24., péntek

Sárgaborsókrém főzelék

Kaptam egy jó kis sárgaborsókrém leves receptet. Amiből én sárgaborsókrém főzeléket csináltam. Ugyan sose imádtam ezt, de nem volt vele semmi bajom. Úgy döntöttem nekiállok, kaptam inputnak egy kis kolbit is bele, úgyhogy nem volt visszaút:) 

Anyukám szerint ez téli kaja, de mondtam neki, hogy nincs téli meg nyári:) De oké, abban igaza van, hogy ilyenkor az idényzöldségekből kell főzni és nem holmi száraz borsóból:) Majd a többi ilyen lesz, de a kivétel erősíti a szabályt. 

Na tehát kell hozzá alaplé. Nekem nincs sajna mélyhűtőm, úgyhogy nem tudom ott előre készen tárolni zacsiban/dobozban. Gyorsan csináltam egyet, amiért majd biztos mindenki megkövez, de egy húsleveskockával "bolondított" forró vizet kell elképzelni csupán. 
Igazából ezt menet közben is megcsinálhattam volna, és akkor eggyel kevesebb edényt maszatolok össze:)


És akkor a hozzávalók, kb felhasználási sorrendben:
egy kis házivaj
1 fej lila/vöröshagyma
2-3 l alaplé
500g sárgaborsó
2-3 pici csípős vagy sima kolbi
1 nagy pohár joghurt
só, bors
őrölt római kömény (tudom, a link egészet mutat, de van belőle őrölt is)

A vajon megpirítom a hagymát, felöntöm alaplével, majd bele a sárgaborsó. Sózom, borsozom. Ha megpuhult, akkor botmixerrel egy picit összeturmixolom. Ekkor láttam, hogy ez nem leves lesz, hanem főzelék:) Én azt hittem kb 5perc alatt megpuhul amúgy, de volt vagy fél óra. Lehet, hogy célszerűbb lett volna beáztatni előtte. Na mindegy. Szóval belekarikázom a kolbit, teszek bele ízlés szerint római köményt és koriandert. Kicsit hagyom puhulni, majd bele a joghurt/tejföl. Picit rottyantok rajta, megkóstolom, utánafűszerezem, ha kell, és már kész is van:) 

A hozzávalókat és a receptötletet köszönöm a Csemegposta- Kézműves Magyar Élelmiszerek boltjának

2011. június 23., csütörtök

Sült túrótorta

Tegnap túrótortát sütöttem. A múltkor valahol ettünk ilyet, és muszáj volt elkérni a receptet. Ki is próbáltam: hát mit mondjak, nagyon finom lett:) Egy kis friss málnával, vagy lekvárral még jobb. Egyszerű a recept, csak aztán sokáig kell sütni. 
Melegen még nagyon omlós, puha volt, kiskanalas mutatvány. De ma reggelre már picit jobban összeállt, és kézzel ehető volt a szelet:)
Sült túrótorta saját készítésű csereszenyelekvárral 
Hozzávalók: 
12dkg vaj
5-6 tojás 
500g krémsajt/ricotta (én mascarpone-val csináltam, mert nem kaptam ricottát)
25dkg (nád)cukor
75dkg túró
1csomag vaníliás pudingpor (a főzős)
2ek étkezési keményítő
+pici zsemlemorzsa/liszt a kiszóráshoz

Tojásokat szétválasztom.
Sárgájához: vaj+cukor= habosra keverem. Majd hozzá a túró, a sajtkrém és a pudingpor.
Fehérjébe egy csipet sót teszek, kemény habbá verem. Hozzáforgatom krémhez, majd elkeverem benne óvatosan az étk.keményítőt. 
Én egy kerek tortaformába öntöttem, de ez nyilván mindegy. A formát kivajazom, zsemlemorzsával kiszórom. Tészta bele és mehet a 170fokos (alsó-felső) sütőbe. Kb 1,5óráig sütöm.
Ennyi!

A teteje 15-20perc után barna lett, ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy lehet, hogy le kellett volna takarjam alufóliával egy darabig? Úgy hagytam és nem égett oda szerencsére, de aggódtam. 
Van, aki szerint jobb lett volna az elején letakarni? 

Ja, és miközben sült, FŐZTEM mást. Igen, csupa nagybetűvel, mert én inkább csak sütni szoktam:) De mivel sütis vagyok, ezért fordított sorrendben kerülnek a blogra a dolgok: előbb a desszert, aztán a főétel:)

2011. június 17., péntek

Fragola fagyi

Szerda este göriztünk egyet a városban Margit híd budai hídfő- Margit-híd- Jászai- körút-Nagymező utca-Andrássy út- Deák- Lánchíd- rakpart- Margit híd. Jó kis kör volt, jó idő volt, fagyiztunk, Holdfogyatkozást néztünk, találkoztunk profi szlalomos görisekkel az Operánál. (Én is próbálkoztam:)
De térjünk vissza a fagyira. Gondoltuk, ha nem kajálunk a szokásos gyrosonál a Vígszínházzal szemben, mert már vacsiztunk, akkor együnk egy fagyit. Tudtam, hogy a Fragola fagyizó a Nagymezőben van valahol, csak nem tudtam merre. A Nyugatitól a Jókai térig meguntam a keresgélést... úgy szeretek görizni, ha csak úgy megyünk és, ha valami megtetszik (cuki, gyros, boltocska), akkor ott megállunk. Fura volt így keresni egy helyet. De jókat hallottam róla. Aztán megkérdeztünk valakit és megtudtuk, hogy a Király utca felőli végén van. 

Hipp-hopp oda is értünk. Pici cukrászda, este 10 után, kedves néni, lapátos fagyi, 5dkg, 200Ft. Aznapi Giannis élményem után kicsit aggódtam- még odaérés előtt-, hogy drága lesz, és nem éri meg, mert "híre van" (nekem) és a belvárosban van. De volt sokféle fagyi: gyömbér, citromos túrótorta, mogyorós csoki, banán, karamell, levendula, pisztácia, epres joghurt, kókusz, eper stb. Nagyon tetszettek, de két gombóc mellett döntöttem: levendula és pisztácia. Levendulára kíváncsi voltam, és "kötelező" is volt nekem a levendulás bonbon után:) Hát, nagyon mellélőttem. Jó volt a levendula, de csak kevés kellett volna, ekkora mennyiségben sok volt. A pisztáciának meg egyáltalán nem éreztem az ízét. Semmit. Így jártam. Ellenben a göristársaim banán, illetve karamell-epres joghurt fagyija isteni jó volt! Úgyhogy ez van, de majd még megyek és letesztelem a többi ízt is. Vagy egy (kettő) egész gombóc banánt eszek a két kósoltónyalás helyett :) 

Ja, a pisztácia fagyi viszont isteni finom a Reviczky téren(?)!!!! Nem tudom mi a fagyizó neve, egyszer este jártam ott, színház után, zárás előtt. A Kálvin téri aluljárótól a Szabó Ervin könyvtár/Mikszáth tér felé menve kb 50m a jobb oldalon. Oda érdemes elmenni! 

2011. június 16., csütörtök

Fagyiteszt Gianninál

BalhÉtterem Emőkevel találkoztam ma, szóba jött Gianni fagyizója, ami épp látótávolságra volt, gondoltam kipróbálom. Sajna egyedül, mert ő ment vissza dolgozni.
300Ft egy gombóc, aminek hallatán nagyot néztem, de mentségükre legyen mondva, hogy 7dekás egy gombóc (lapát) a normál 4dkg-sal szemben.
Egy erdei gyümölcsöt kértem és egy csokis banánt (vagy banános csokit). És ugyan nem szeretem a tejszínes fagyit, inkább a vizeset preferálom. Ennek ellenére finom volt, de semmi extra, hogy ennyibe kerüljön. 
Ja, és a kiszolgálóhölgy stílusán még van mit finomítani...
Este ettem még egy fagyit, arról is beszámolok majd:) 

2011. május 22., vasárnap

Epres-maricpános bonbon

Ez volt a nap fénypontja! Mármint, amikor készen lett! Annyira örültem neki, hogy az ÖSSZES kijött formából, mint egy óvodás egy új/megtalált plüssállatnak! Igen, ugráltam, örömködtem és kicsit sikongattam :) Ja, igen: polikarbonáttal csináltam. 2. kísérlet volt, az elsőnél egy pár darab benne maradt, amit kénytelen voltam kimosni... Szóval úgy tudom, hogy polikarbnál a temperálás minősége igencsak lényeges.  

A temperálás még mindig a mumusom. Az addig még oké, hogy letemperálom jól a csokit (remélem), de sose tudom, hogy mire belekerül a formába, addigra esetleg lehűl és majd később nem fog kijönni, stb. Esetleg egy elrontott temperálással melegen teszem bele, akkor meg az a baj... Igen, gyorsan kell vele dolgozni, tudom. És akkor még mindig ott van a "maradék", amiből a töltött bonbon talpa készül, újratemperálás ismét, de még mindig marad, még mindig, még mindig és sosem fogy el :) Na jó, most a bonbon után készítettem szép (tervezetten) nagy kerek tábla csokit mindenféle finomságokkal a tetején. 

Na de mi is készült ma? 
Indulás: 1 óra múlva jön egy ismerős aromaterápiás kezelésre-masszázsra, addig épp van időm előkészülni. 
Praliné Paradicsom receptje alapján álltam neki eperpürét csinálni, ami pikk-pakk készen is lett. Ezzel párhuzamosan egy eper-rebarbara lekvár is készült. Persze rotyogás közben jutott eszembe, hogy nem passzíroztam át, de ez van. Eperpüré kész, lekvár rotyog, közben elkezdem a csokiburkot. 20 perc múlva már illóolajozni fogok, húzzunk bele. 

Temperálás kész (itthon találtam kakaóvajat, azt reszeltem hozzá a "legújabb" módszer alapján), formáva öntöm, odaütögetem, picit várok, kiöntöm, szilárdul. Ismerős lemondja, pedig fáj ám a dereka, de majd jön holnap reggel. Nos, én nem bánom, mert épp nagyüzemben voltam. 
Kész a burok
Töltelék benne, cicának is tetszik:)


Szóval akkor folytattam. Lekvár közben kész lett, bele üvegbe, eperpüré kihűlt de sebaj, csak a marcipánt keveredett el benne picit nehezen, amit belereszeltem. Így legalább nem kellett várni, hogy mehessen a formába, beleadagoltam (most épp kiskanállal), majd csokitemperálás, lezárás, és szilárdulás.

És izgulás....

Közben a maradék csokiból alkottam egy táblás csokit: kiöntöttem egy sütőpapírra, szépen elkentem, hogy kerek legyen, majd megszórtam finomságokkal. Ezek kerültek rá: 
- sózatlan pisztácia darabkák (Ázsia)
- mogyoró krokant (Ázsia)
- belga csokikaviár (Hedonismtól kaptam postán, köszi!:)
- cseresznyés robbanóscukorka (Hedonism szintén)
- kandírozott citromhéj (ez is postán Hedonismtól)
Színes, finom, kerek tábla csokoládé
Szerintem szép lett:) 

Kivettem a hűtőből. Volt, ahol nem sikerült lezárni rendesen. Nem sok esélyt adtam, hogy kijöjjön. Megfordítom és elkezdtek kipotyogni. Jó, a könnyeim nem kezdtek potyogni, de azért nagyon örültem. Picit "megcsavartam" a formát, jött a többi  is szépen egymás után! Az utolsóval küszködtem egy kicsit, de csak sikerült. Hűű, hát én nagyon boldog voltam! Aztán megkósoltam, és még inkább. A töltelék is szuper és a burok sem lett vastag.  Büszke voltam vagyok magamra! Ez jól sikerült! :) És ezt nem csak én mondom. 

(Lehet, hogy ez most nagyképűnek tűnik, pedig csak nagyon nagy sikerélmény volt, és úgy örülök neki! Érdemes volt megdolgozni érte 2,5 órán át. (Ebben az eperpüré és a lekvár készítése is benne van a bonbon mellett.)

A recept
20-25dkg étcsoki a burokhoz+lezáráshoz

A töltelékhez pedig eper, kis méz, citrom. Epret megmosni, leturmixolni, (leszűrni, ha nem szereted a magokat, nekem jó volt így is), lábosban melegíteni, összesűríteni egy kis citrommal és mézzel. Majd belereszelni egy kis marcipánt, amíg olyan jó krémes nem lesz. Fontos! A tölteléket kihűlve tegyük a burokba, mert különben megolvasztja a burkot. 20 deka eperből csináltam a 32db-os bonbonformámhoz. Háát, éppen csak elég volt. Inkább maradjon egy picit több :) 

Bonbonkészítés előtt ajánlom olvasásra a következő cikkeket -szerintem- profi bonbonosoktól, igazán hasznosak: 

2011. május 21., szombat

Első polikarbonát formás bonbon!

Egy darabig csak dédelgettem az újonnan vett polikarbonát formámat, barátkoztam vele, mire ki mertem próbálni. Ugyan a Csillagánizsos bonbontanfolyamon már használtam ilyet, azóta nem igen. Nekem a félgömb a kedvencem, addig kutattam, amíg nem volt. A cukrász nagykerben, ahol vettem, ott sem volt, amikor mentem, de épp ott tartózkodásom alatt érkezett a szállítmány, melynek első dobozába az eladó belenyúlt, és ez volt legfelül. Hát így legyen nekem szerencsém a mai lottón is :) 

Szóval a kísérletezés előtt elméletben felkészítettem magam alaposan mindenféle okos gasztrobloggerek (Praliné Paradicsom, Levendula&Csokoládé)  tanácsai alapján. Ajánlom mindenkinek :) Aztán belevágtam. Hogy mi volt a motiváció, amiért épp aznap? Azt már nem tudom, mert még áprilisban volt, de tudom, hogy kerestem valami apropót. Ja, igen! Praliné Paradicsomnak (PP)  a csokis játékán akartam indulni, és hát alkotni kellett valamit. A játékszabályok szerint az ő receptjei alapján, vagy legalább az kell, hogy adja az ihletet. Ez nem volt túl nehéz, mert nagyon jó és használható receptek vannak a blogján. 

Kiválasztottam hát egy mogyorós-csokis bonbont, és elkezdtem. Követtem a receptet, minden szuper is volt, a végén ihletszerűen tettem a töltelékbe pár csepp levendula illóolajat, megadva neki a végső lökést :) Van, aki szereti. És van, aki nem. 
A végén meglepett, de kijöttek a bonbonok. Kicsit kellett ütögetni, csavargatni. Néhány kipottyant. Még vissza a hűtőbe. Még néhány kijött. És így tovább egy darabig. De egy pár sehogy sem akart kijönni. Egy picit kikapartam belőle óvatosan, de ami a polikarbon volt tisztán, azt ki kellett mosni :( 

Ezek után egy ideig nem mertem hozzányúlni a temperálás-mumus miatt. Mert ugye ennél a formánál a lényeg itt van... De csak vettem a bátorságot, és nekiálltam, és szuper lett! De erről a következő bejegyzésben írok :) 
Ja, eme bonbon készítése előtt alkottam a macaront, úgyhogy már picit fáradt voltam :) 

A maradék csokiból pedig kis pisztáciás táblákat csináltam. 

Mint említettem, a motiváció PP húsvéti játéka volt. Mindkét alkotást beküldtem. Épp Pécsett sétáltam, amikor láttam Facebook-on, hogy kisorsolta a nyerteseket.Valahogy éreztem, hogy ott és akkor telefonról el kell olvasnom a bejegyzést. És nyertem!!! :) Ráadásul nem is a töltött bonbonnal, hanem a kis pisztáciás táblákkal :) Ugyan elég szerencsés vagyok sorsolásilag, de attól még nagyon örültem ám! Azt hiszem így lett kerek a történet.
A csomagom tartalma: 
- epres-rebarbarás likőr (már használtam egy elcseszett epres macaronhoz, aminek a száradó, ragacsos tésztáján keresztül sétált a cica..)
- zöld csokit
- kék díszítőcukorkát
- saját bonbonokat Erinaceától
- nugát
Még várják soraikat...
Erinacea, ezúton is köszönöm szépen mégegyszer!!! :)

Én pedig gyűjtöm a bátorságot a többi polikarbonátos bonbonomhoz:) 

2011. május 18., szerda

Top Dogs

Neem, nem kutyát főztem! :) Azt a világ másik felén művelik...  Ez most nem gasztro, hanem egy kis kultúra! Születésnapi ajándékba kaptam színházjegyet, és mondhatom, életem legjobb színdarabja volt! A Top Dogs előadást néztük meg a Katona József Kamrájában, és mondhatom zseniális volt!!! A történet, a blokkok, a színészek, minden!:) 
Én speciel nagyon fáradt voltam az aznapi továbbképzés miatt, és fogalmam sem volt, hogy hogy fogom túlélni alvás nélkül... De persze simán, mert az előadás 110percig pörgött és humorban sem volt hiány, sőt! Aki nem volt még a Kamrában eddig (ahogy én sem), egy pici kifutó szerű színpadot kell elképzelni, és körülötte 4 blokkban ülnek az emberek, kb 100férőhelyes a nézőtér. Először azt hittem, hogy interaktív előadás lesz, de tévedtem. Ennek ellenére szuper volt.

A darabot Bagossy László rendezte, és már 9 éve játsszák töretlen sikerrel, kapott is díjakat!:) A tartalom is érdekel valakit? :) Na jó, röviden: arról szól, hogy a kirúgott topmenedzserek, akik enyhén szólva el vannak szállva maguktól, egy tréningcég segítségével, hogyan találják meg önmagukat. Kapnak egy kis lelki fröccsöt, önbizalom tuningot pozitív gondolkodással megspékelve, és segítenek nekik reintegrálódni a való életbe. Van, akinek a végén sikerül... De még itt is olvashattok róla. 

Szerintem érdemes megnézni, ha netán multinál dolgozik valaki, akkor meg k-ö-t-e-l-e-z-ő! :) 

2011. május 10., kedd

Szülinapi epres Pavlova!

Tudom, már régen nem írtam (pedig rengeteg témám van), de úgy gondoltam, hogy a szülinapom kiváló apropó egy újabb bejegyzéshez. Pláne, hogy még tortát is készítettem magamnak:) Életem harmadik tortája, és az első saját szülinapi tortám. Tavaly Ízbolygótól nyertem egy csomagot (olyan játékon, mint, ami most is van nála!), melyben az általam választott sütinek egy málnás-csokis Pavlovát kértem, és annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ilyesmi lesz a szülinapi tortám is:) De mivel málnaszezon még nincs, epe viszont van, ezért epres lett! 

Epres Pavlova torta
A "tésztához":
8 tojás fehérje
27dkg porcukor
1tk balzsamecet 
3ek kakaó (nem cukrozott, nálam Van Houten volt)
5dkg csokipasztilla/apróra vágva (nálam 53,8% Callebaut volt)
(Ha valaki nem szereti a túl édeset, akkor elég bele a kakaó vagy a csoki.)

A krémhez:
0,5l tejszín (növényi vagy habtejszín)
És a tetejére annyi eper, amennyi csak ráfér!!!! :)))) (20-30dkg)
Ehhez tettem volna egy pici epres-rebarbarás likőrt, amit múltkor nyertem Praliné Paradicsomtól (jóó, majd beszámolok:), de mivel gyerekek is ettek belőle, ezért mégse. Pedig szép rózsaszín lett volna a tejszínhab :)

A fehérjét felverem majdnem keményre egy csipet sóval, majd mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzáadom (a lehetőleg leszitált) porcukrot. Utána mehet bele a balzsamecet, a kakaó, és a csoki. Még párat keverek rajta óvatosan (nem habverővel), és mehet is a sütőpapíros tepsire. 
Most 180fokra előmelegített sütőbe tettem, majd visszavettem 150fokra, majd kicsit később 120fokra. Nekem elég volt egy fél óra sütés, és így is kicsit laposabb lett, mint szerettem volna és picit túlsült. Hagytam, hogy a sütőben kicsit kiszáradjon, majd nem sokkal tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, rákentem. Rátettem a darabolt epret (egészben is gyönyörű), és picit még be a hűtőbe. Picit macerás felvágni, de nagyon finom, megéri malackodni :)))))

Menetközben sikerült eltörnöm egy szinte teli üveg balzsamecetet... Előfordul, de nem nagyon zavartattam magam, szerencsére a sütibe csak a  szükséges egy teáskanálnyi került bele, és nem az egész.. Toltam volna arrébb a márványlapon, de neki ehhez nem volt kedve, ezért borult... és hát, ha az üveg és a márvány találkozik, ott csak törhet. Folyt minden, üvegdarabok mindenhol. De a süti épségben a tálban. Gyorsan kevertem még rajta kettőt, ki a sütőpapíros tepsire, és be a sütőbe, majd a sütés alatt balzsamecet feltörlés, üvegszilánkkal kéz-nem-elvágás (csak picit), majd felmosás. Khm... elég lett volna kisebb égi jel is, hogy tudjam, hogy fel kell mosnom a konyhában :))) 

Isteni finom volt. És rajta a rengeteg tejszínhab.... De azért ettem hozzá még pluszban epret, mert nem tudtam többet rápakolni. És van még egy fél torta, ki kér? :)

Ui. Nem diétás süti, de egyrészt rám fér, másrészt születésnapom csak évente egyszer van :)
Ui.2. Ezzel indultam egyébként BalhEtterem játékán a desszert kategóriában, és előbb nekik küldtem el:). Játsszatok Ti is! 

2011. április 11., hétfő

Tejlekvár, azaz tejes dolce vita

Egy bő két hete készítettem tejlekvárt, amit Facebookon már sokan megcsodáltak, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy mi az a tejlekvár. És valahol jogosan... A tömör válaszom pedig annyi, hogy sokféle tejtermékből, jó hosszan főzött sűrű krém.

Valóban egy jó 2-2,5órán keresztül kell főzni, de közben lehet mindenféle mást is csinálni, mert elég egy 20percenként megkavarni. Van benne tejszín, tej, tejpor és sűrített tej a tejes hozzávalókból. Meg némi vanília, zselatin. Na de miből mennyi?

A tejlekvárral először Hedonism gasztroWAMP standján láttam, Ana pedig mondta, hogy a receptet már feltette az oldalára, de mivel azt hiszem nem írhatom le még egyszer a jogai miatt, ezért a receptet itt olvashatjátok.

És bár macerásnak tűnik, számolgatni kell, edényt kivenni, méricskélni, foglalkozni vele órákon át, miközben másra is van időm... ennek ellenére egyszerű, és finom :) Úgy tűnik mostanság ilyeneket készítek- lásd macaron, bonbon, pizzás csiga. 

Még valami: én tejport használtam, nem mandulát (azt meghagytam a macaronnak), amit egészen meglepő módon a szomszéd kisboltban kaptam, tök olcsón, habár elsőre elég gagyinak tűnt...gyorsan vettem is egy dupla adagot:)

És ugyan "bénázások" közepette nekem nem 30dkg lett a vége, hanem csak 23-25dkg (ezért túl sűrű lett), de így utólag azt gondolom, hogy nem is kell mérlegen méricskélni, csak figyelni és a főzési idő (2-2,5óra) lejárta után lekvárállagnál besűríteni a zselatinnal, majd üvegbe önteni. Legalábbis számomra ez egyszerűbb, mint az 
állandó méricske...

Nagyon nyerő gyerekeknél, felnőtteknél is! :)

2011. április 7., csütörtök

Macaron

A gyönyörű macaronok

És igen, megcsináltam életem első macaronját egy hónap rákészülés után!!! :)))

Huh, jó hosszú napom volt kedden...6órát voltam a konyhában. Ennyire hosszúra nem terveztem, de ez lett belőle. "Csupán" macaront és bonbont gyártottam....kísérleteztem. Most jöjjön a macaron, de a bonbon és a múltkor készült pizzáscsiga, illetve tejlekvár is érkezik hamarosan a Zöldpöttyre. 

Szóval szerintem a többség már hallott a macaronról. Aki nem: egy habcsók szerű francia édesség, amit Budapesten és környékén is egyre több helyen lehet kapni ( pl. Zazzi cukrászda, Auguszt cukrászda). Nem olcsó...de nagyon finom. És a készítését egyfajta misztikum lengi körül. Na ezért nem mertem nekiállni az elmúlt 1 hónapban! :) Gyűjtöttem a bátorságot, energiát, lelkesedést és a hozzávalókat! :) 

Na jó, csak a mandulaliszt/apróra darált mandula beszerzése volt számomra kicsit bonyolult. De csak, mert nincs itthon (kávé)darálóm, mandulalisztet beszerezni pedig csak kevés helyen lehet. (T.Nagy Tamásnál állítólag 2200Ft...de valaki tudja hány dekás?) Szóval a vége az lett, hogy vettem hántolt mandulát (kb 700(!) HUF a 10deka, ami szerintem nagyon drága!) és elvittem anyához és az ő kávédarálójában ledaráltam.
Sütés előtt és után
Volt egy receptem, ami kicsit bonyolultnak tűnt (és a többi) is... Öregítsem a tojást (kvázi számoljam ki előre hány nap múlva fogok ráérni elkészíteni), várjak, pihenjen, üssem oda, de fordítva stb. Nem egy szimpla keverjem össze a hozzávalókat és tegyem be a sütőbe cucc. Legalábbis azt hittem.

Aztán a figyelmembe ajánlották Latsia macaron receptjét, amit elolvasva tényleg gyerekjátéknak tűnik az elkészítése. Nem volt benne semmi fakszni (pl. tojásöregbítés), és tényleg úgy írta le, mint ami a világ legegyszerűbb receptje, és nem is érti, hogy mi ez a misztikum körülötte. Most már én sem :) 

Ugyanis szenzációsan sikerült és tényleg nem nehéz!!! :) Sokan dicsérték, ráadásul nekem is ízlik, úgyhogy önbizalom és nagyképűség ide vagy oda: nagyon BÜSZKE vagyok magamra, hogy elsőre ilyen jó lett. És Latsiának köszönöm, hogy ilyen szuper receptet adott, Gesztenyének pedig, hogy figyelmembe ajánlotta.

Na de hogy is kell ilyet csinálni? A csokis macaron receptjét itt találjátok Latsiánál. A receptben található mennyiségből nekem 55-60(összeragasztott) macaron lett (mínusz amennyi ragasztás közben a számban landolt:)))

Sok hozzáfűznivalóm nincs, a receptet nem írnám le, mert nem módosítottam rajta.Csupán követni kell az útmutatást:) 

Csupán egy-két dologgal egészíteném ki, gondolati sorrendben:
1. Nekem 3 tojásfehérje elég volt.
2. Nagyon finom, de nagyon tömény a csokikrém. De szuper recept más sütikhez is.
3. Tényleg a krémen múlik az íze.
4. Igyekeztem valóban szuper minőségű alapanyagokat használni. (Jó, nagy zsák Callebaut csokival könnyű, tudom...:)
5. Igen, még a Van Houten kakaómat is kinyitottam a kedvéért.
6. Összeragasztás után tényleg érdemes még egy napot várni és isteni lesz!
7. Én 2ek kakaót tettem bele
8. A 30perces pihentetés előtt néhányszor odacsapkodtam a tepsit, hogy a légbuborékok kijöjjenek.
9. Azóta megtudtam, hogy az öregítést azért ajánlják a franciák, mert úgy folyósabb lesz a tojás, veszít a súlyából és ezáltal kevesebb/kisebb légbuborékok lesznek benne.
10. Nekem pár szétrepedt, mert még maradt benne buborék. (De az ízén nem változtatott!)
11. Igen, nehéz egyformákat nyomni a habzsákból (kiskanállal is lehet), de szinte mindegyiknek lesz párja a végén. Azért törekedjünk egyformára :)
12. Érdemes hideg krémmel ragasztani, mert ha még meleg, akkor szétcsúsznak. (Én megpróbáltam :)
13. Talán egy picit lehetett volna magasabb. De mitől lesz magas? Azt nem tudom...
14. Tedd egy picit távolabb egymástól a halmokat, mint elsőre gondolod :)

Hajrá! Nálam még lehet, hogy a héten jön a következő adag! :) Aki kér belőle, most szóljon! :)
És ha valaki ez a recept alapján nem próbálja ki, sose fogja...

2011. március 22., kedd

"Víz a városokért, városok a vízért"- A Víz Világnapja 2011

„Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." /Saint-Exupéry/


Az ENSZ 1993-ban nyilvánította március 22-ét a VÍZ VILÁGNAPJÁNAK

A Föld felszínének 71%-át víz borítja, de ebből csupán 3% édesvíz (annak is 2,2%-a jég formájában van). Az emberi test 75%-a vízből áll. Földünkön lassan 7milliárd ember él, akik közül a többség nap, mint nap használja otthonában a vizet. Szerencsésnek mondhatják magukat, mert rengetegen vannak, akiknek kilométereket kell gyalogolniuk, hogy vizet találjanak, de az sem túl tiszta... 
De például a Csendes-óceán, hiába egy hatalmas víztömeg, a közepén már 2 kontinensnyi szemétsziget kering. Mindenféle található benne a nejlonzacskótól a fogkefén át a műanyaghajókig. Igen, többnyire műanyag, mesterségesen előállított "szemetek", melyet nem tud lebontani a környezetünk. 

Azt gondolom, hogy az embereknek egytől egyig- különösen a fejlett világban élőknek- oda kell(ene) figyelniük a környezetükre és a mai nap okán, külön kiemelem, hogy a vízfogyasztásra. Magyarországon például a lakosság nagyrészénél a csapból iható víz folyik. Nem feltétlen kell műanyag palackba zárt ásványvizeket fogyasztanunk, ahol aztán a palack megy a csendes-óceáni szemétszigetbe... Aki nem szereti a csapvíz ízét, nekik is már mindenféle víztisztító berendezés a rendelkezésükre áll néhány ezer forintért. 
És akkor jöhet még, hogy fogmosás közben zárjuk el a csapot, ne folyóvízzel mosogassunk, stb. de szerintem (remélem?) ezekkel már mindenki tisztában van, és mindenki odafigyel a saját környezetére. További tippeket  a lenti linkeken találhatunk.

Az ember mikrokörnyezete csak egy pici elem a puzzle-ből, de egy puzzle-t nem lehet kirakni, ha hiányzik egy darabja. Mindenki felelős a saját környezetéért.

További információk, események, versenyek a  2011-es Víz Világnapnak magyar és angol nyelvű honlapján olvashatók.


update:
Magyarországon először adták át a Víz Jószolgálati Nagykövete címet- Takács Nikolasnak- zenéjével hidat teremthet a Duna két partján élő magyar és szlovák állampolgárok között. (Ez nem inkább politika? :o)
Giorgio Armani vizet ajándékozott FB és a honlap
 






A fotó a www.unwater.org/worldwaterday oldalról van.

2011. március 21., hétfő

CsokiWamp

Nálam szerintem nem "sima" WAMP* és nem gasztroWAMP lesz ezentúl, hanem csokiwamp :) Tegnap ugyanis kint jártam a Millenárison. Karácsony óta ismét eljutottam a wampra, de rögtön a gasztrorésszel indítottam...és fejeztem is be :) A hagyományos szekcióba csak éppen "belesétáltam". Na jó, mert jöttek értem, de valójában nem akartam tovább fájdítani a szívemet...mert ilyen helyeken leginkább csak bámészkodom. Hosszabb ideig érlelődik bennem, ha szeretnék venni pl. egy táskát. Nem döntöm el pikk-pakk. Jó, kivéve, ha Karácsonykor még valakinek hiányzik egy-egy ajándék...
Szóval megvettem a kis csokikáimat, amit aztán hazahoztam megosztani mással is:) Pedig ott terveztem behabzsolni őket, de nem volt szívem, mert tudtam, hogy isteni finomak, muszáj másnak is adnom ebből a boldogságból:) És aztán a bonbonokról álmodtam. De tényleg. Reggel arra ébredtem, hogy az jár a fejemben, hogy milyeneket is ettem és hogy milyen finomak voltak! Csak kár, hogy elfogyott :(

Na de milyen finomak is voltak?

Hedonismnál beszereztem egy triót, amiben volt maracujás-pezsgős, pisztáciás-marcipános és rumos diós bonbon. Meg mellé egy zacskó kandírozott citromhéjat, hogy az itthoni bonbonokba, trüffelekbe is legyen mit pakolni :) Ja, és egy zacskó vajkaramellát. Rohamosan fogy!:) Láttam még tejlekvárt, ami nagyon megfogott, de most ki kellett bírnom, hogy nem veszem meg. Cserébe megpróbálom itthon elkészíteni majd :)

Keserédestől a kedvencemet, a maracujás-marcipános bonbont vettem és egy olyat, amit még nem kóstoltam: epres-pezsgőset. Egyébként nekik 30 féle bonbonjuk van, amint most az új képeslapról láttam. Ebből én személy szerint 11 fajtát kósoltam "csak", ahogy gyorsan összeszámoltam. Hiába, megvannak a kedvenceim :) Na ki találja ki a fentiekből? Igen, a gyümölcsös-marcipánosak nálam a tuti befutók!!!:) De azért majd rágyúrok a többire is.

Végül, de nem utoljára a Pelle-Molnár Kézműves Bonbontól hoztam egy belga sörös, egy vaníliás-mákos és egy tejcsokis-levendulás trüffelt. Utóbbira inkább nem mondom, hogy milyen kifejezést használt a kóstolótársam, aki nagyon utálja a levendulát és a nagymamákra emlékezteti... De egyébként ízlett neki, és nekem is! Csak az illatával (neki szag) volt gondban...

A ChocoMe is kint volt, tényleg gyönyörű, álomszép tábla csokoládékkal, de még mindig nem volt szívem kiadni 1500forintot egy tízdekás tábláért. Habár majdnem ugyanennyibe kerül 10dkg kézzel készített bonbon is.. utóbbi szerintem "kicsit több" pepecseléssel. Szenzációs a chocome-ötlet, az tény. Még nem kóstoltam, az is tény. Valaki szerint nem annyira finom, mint amennyi a marketing és az ára. De ezt egyszer letesztelném magam is.

Az a helyzet, hogy nagyon vissza kellett fognom magam, de így is egy bő órán belül elfogytak a csokik. És annyira finomak voltak, hogy....most is elolvadok, ha a tegnap este kóstolt ízekre gondolok. Aki még nem evett hazai kézműves bonbont, az minél előbb pótolja. Egyre több a csokoládémanufaktúrák száma, biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvencét...már ha tud választani.

Ja igen, és tegnap végre sikerült beszerezni spaklit, ma megyek kenőkésért, és a kertből kibányászok egy nagyobb márványlapot és remélem akkor már itthon is fogok tudni kísérletezni a márványlapos temperálással és mindenféle finom csokikkal:)

Két cikk a csokoládé temperálásáról a desszert.eu és a Praliné Paradicsom tolmácsolásában.

És egy videó bonbonkészítésről (szilikonformában), de ezt a Zöldpötty Facebook oldalára már belinkeltem.

Hamarosan jönnek a házi csokikalandjaim is! Akit érdekel, kövesse a Zöldpöttyöt Facebookon, vagy itt a honlapon válhat még "követővé" a jobb oldali sávban klikkelgetve:)

*WAsárnapi Művész Piac

A WAMP és a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon képei saját honlapjukról, a Keserédes logó a melange.blogter.hu-ról, a Hedonsim fotója pedig a tulajtól, a videó pedig youtube-ról származnak.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...