Oldalak

2011. március 22., kedd

"Víz a városokért, városok a vízért"- A Víz Világnapja 2011

„Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." /Saint-Exupéry/


Az ENSZ 1993-ban nyilvánította március 22-ét a VÍZ VILÁGNAPJÁNAK

A Föld felszínének 71%-át víz borítja, de ebből csupán 3% édesvíz (annak is 2,2%-a jég formájában van). Az emberi test 75%-a vízből áll. Földünkön lassan 7milliárd ember él, akik közül a többség nap, mint nap használja otthonában a vizet. Szerencsésnek mondhatják magukat, mert rengetegen vannak, akiknek kilométereket kell gyalogolniuk, hogy vizet találjanak, de az sem túl tiszta... 
De például a Csendes-óceán, hiába egy hatalmas víztömeg, a közepén már 2 kontinensnyi szemétsziget kering. Mindenféle található benne a nejlonzacskótól a fogkefén át a műanyaghajókig. Igen, többnyire műanyag, mesterségesen előállított "szemetek", melyet nem tud lebontani a környezetünk. 

Azt gondolom, hogy az embereknek egytől egyig- különösen a fejlett világban élőknek- oda kell(ene) figyelniük a környezetükre és a mai nap okán, külön kiemelem, hogy a vízfogyasztásra. Magyarországon például a lakosság nagyrészénél a csapból iható víz folyik. Nem feltétlen kell műanyag palackba zárt ásványvizeket fogyasztanunk, ahol aztán a palack megy a csendes-óceáni szemétszigetbe... Aki nem szereti a csapvíz ízét, nekik is már mindenféle víztisztító berendezés a rendelkezésükre áll néhány ezer forintért. 
És akkor jöhet még, hogy fogmosás közben zárjuk el a csapot, ne folyóvízzel mosogassunk, stb. de szerintem (remélem?) ezekkel már mindenki tisztában van, és mindenki odafigyel a saját környezetére. További tippeket  a lenti linkeken találhatunk.

Az ember mikrokörnyezete csak egy pici elem a puzzle-ből, de egy puzzle-t nem lehet kirakni, ha hiányzik egy darabja. Mindenki felelős a saját környezetéért.

További információk, események, versenyek a  2011-es Víz Világnapnak magyar és angol nyelvű honlapján olvashatók.


update:
Magyarországon először adták át a Víz Jószolgálati Nagykövete címet- Takács Nikolasnak- zenéjével hidat teremthet a Duna két partján élő magyar és szlovák állampolgárok között. (Ez nem inkább politika? :o)
Giorgio Armani vizet ajándékozott FB és a honlap
 






A fotó a www.unwater.org/worldwaterday oldalról van.

2011. március 21., hétfő

CsokiWamp

Nálam szerintem nem "sima" WAMP* és nem gasztroWAMP lesz ezentúl, hanem csokiwamp :) Tegnap ugyanis kint jártam a Millenárison. Karácsony óta ismét eljutottam a wampra, de rögtön a gasztrorésszel indítottam...és fejeztem is be :) A hagyományos szekcióba csak éppen "belesétáltam". Na jó, mert jöttek értem, de valójában nem akartam tovább fájdítani a szívemet...mert ilyen helyeken leginkább csak bámészkodom. Hosszabb ideig érlelődik bennem, ha szeretnék venni pl. egy táskát. Nem döntöm el pikk-pakk. Jó, kivéve, ha Karácsonykor még valakinek hiányzik egy-egy ajándék...
Szóval megvettem a kis csokikáimat, amit aztán hazahoztam megosztani mással is:) Pedig ott terveztem behabzsolni őket, de nem volt szívem, mert tudtam, hogy isteni finomak, muszáj másnak is adnom ebből a boldogságból:) És aztán a bonbonokról álmodtam. De tényleg. Reggel arra ébredtem, hogy az jár a fejemben, hogy milyeneket is ettem és hogy milyen finomak voltak! Csak kár, hogy elfogyott :(

Na de milyen finomak is voltak?

Hedonismnál beszereztem egy triót, amiben volt maracujás-pezsgős, pisztáciás-marcipános és rumos diós bonbon. Meg mellé egy zacskó kandírozott citromhéjat, hogy az itthoni bonbonokba, trüffelekbe is legyen mit pakolni :) Ja, és egy zacskó vajkaramellát. Rohamosan fogy!:) Láttam még tejlekvárt, ami nagyon megfogott, de most ki kellett bírnom, hogy nem veszem meg. Cserébe megpróbálom itthon elkészíteni majd :)

Keserédestől a kedvencemet, a maracujás-marcipános bonbont vettem és egy olyat, amit még nem kóstoltam: epres-pezsgőset. Egyébként nekik 30 féle bonbonjuk van, amint most az új képeslapról láttam. Ebből én személy szerint 11 fajtát kósoltam "csak", ahogy gyorsan összeszámoltam. Hiába, megvannak a kedvenceim :) Na ki találja ki a fentiekből? Igen, a gyümölcsös-marcipánosak nálam a tuti befutók!!!:) De azért majd rágyúrok a többire is.

Végül, de nem utoljára a Pelle-Molnár Kézműves Bonbontól hoztam egy belga sörös, egy vaníliás-mákos és egy tejcsokis-levendulás trüffelt. Utóbbira inkább nem mondom, hogy milyen kifejezést használt a kóstolótársam, aki nagyon utálja a levendulát és a nagymamákra emlékezteti... De egyébként ízlett neki, és nekem is! Csak az illatával (neki szag) volt gondban...

A ChocoMe is kint volt, tényleg gyönyörű, álomszép tábla csokoládékkal, de még mindig nem volt szívem kiadni 1500forintot egy tízdekás tábláért. Habár majdnem ugyanennyibe kerül 10dkg kézzel készített bonbon is.. utóbbi szerintem "kicsit több" pepecseléssel. Szenzációs a chocome-ötlet, az tény. Még nem kóstoltam, az is tény. Valaki szerint nem annyira finom, mint amennyi a marketing és az ára. De ezt egyszer letesztelném magam is.

Az a helyzet, hogy nagyon vissza kellett fognom magam, de így is egy bő órán belül elfogytak a csokik. És annyira finomak voltak, hogy....most is elolvadok, ha a tegnap este kóstolt ízekre gondolok. Aki még nem evett hazai kézműves bonbont, az minél előbb pótolja. Egyre több a csokoládémanufaktúrák száma, biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvencét...már ha tud választani.

Ja igen, és tegnap végre sikerült beszerezni spaklit, ma megyek kenőkésért, és a kertből kibányászok egy nagyobb márványlapot és remélem akkor már itthon is fogok tudni kísérletezni a márványlapos temperálással és mindenféle finom csokikkal:)

Két cikk a csokoládé temperálásáról a desszert.eu és a Praliné Paradicsom tolmácsolásában.

És egy videó bonbonkészítésről (szilikonformában), de ezt a Zöldpötty Facebook oldalára már belinkeltem.

Hamarosan jönnek a házi csokikalandjaim is! Akit érdekel, kövesse a Zöldpöttyöt Facebookon, vagy itt a honlapon válhat még "követővé" a jobb oldali sávban klikkelgetve:)

*WAsárnapi Művész Piac

A WAMP és a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon képei saját honlapjukról, a Keserédes logó a melange.blogter.hu-ról, a Hedonsim fotója pedig a tulajtól, a videó pedig youtube-ról származnak.

2011. március 19., szombat

Végre főztem, nem csak sütöttem! - avagy thai est Rita konyhájában

Múlt héten egy thai főzőesten vehettem részt Hadarik Rita vezetésével, aki a reformkonyha egyik híve, amint ezt a Rita konyháján is végigkövethetjük. Ezúton is köszönöm a lehetőséget:)

Sajnos fotóim nincsenek az eseményről (mert hát főztem:), de mivel a tv2 forgatott egy pár órán keresztül a Talpig Nő című műsorához, ezért nemsokára videóm lesz róla, illetve lehet, hogy képek is. Majd felteszem. A műsor, ha minden igaz, március 27-én lesz 11.50-kor, de ezt az infót még szeretném megerősíteni. De mindenesetre utána fent lesz az interneten, so no problemo... Tévém úgysincs, én is a neten fogom megnézni szerintem. 

Szóval mielőtt rátérnék a menüre... A koncepció egy kicsit más volt, mint amikor eddig főzőtanfolyamon jártam. Na, nem mintha túl sokszor lett volna rá lehetőségem pénzem...de tavaly szülinapomra befizettem magam a Csillagánizs Bonbonok világa kurzusára (én még Juhos Józsefnél voltam..). 
Na de vissza a thai esthez: összesen 4 fogás volt, és 8-an voltunk. A csapatot Rita úgy osztotta be, hogy egy-egy páros egy-egy fogást készít elő- mivel a thai konyhában az előkészítés a hosszú idő, maga a sütés-főzés csak pár perc, szóval elég sokáig tartott volna, ha mindenki minden fogást előkészít magának, aztán megfőzi/süti. Így is kb. délután 5-től este fél10-ig ott voltunk, de az a forgatás miatt volt. Ez egy picit meglepő volt számomra, mert a korábbi tapasztalatom miatt úgy gondoltam, hogy mindenhol az a szokás, hogy -oké párosával dolgozunk a munkahelyek miatt-, de mindenki minden fogás elő-és elkészítésében részt vett. 

Na de sebaj, így legalább én lettem a rákpucoló "mester" Krisztával:) Ugyanis az első fogás gyors kókuszos garnéla/királyrák volt chilis-mangós és korianderes mártogtóssal. Húú, ezt valami isteni finom volt!!! Ezt tuti megcsinálom itthon is. Nekem ez jött be legjobban! Tulajdonképpen a megpucolt királyrákot tojásba mártottuk, aztán meghempergettünk pankoban*, majd megint tojás és kókuszreszlék (!!!), majd be a sütőbe és pár perc múlva kész is volt! Ez valami isteni finom volt! Ja, és hozzá a mangós szósz- amit én csináltam:)- és a korianderes is tutijó volt!

Ezalatt egy másik csapat a kókusztejes zöldséglevest készítette. Ehhez nem nagyon tudok hozzászólni, mert én csak ettem belőle, az elkészítését, csak receptből tudom... Finom volt, de a zöldséglevest még mindig nem szeretem. Szívem szerint összeturmixoltam volna, hogy csak egy nagy massza legyen :)

Ezután jött a főétel. Ami pedig.... (lapozom a receptet:).... gyömbéres, kesudiós pirított kacsa volt üvegtésztával, zöldségekkel, szójaszósszal megpakolva és wokkal megsütve pár perc alatt. Szerintem magáért beszél. Annyit tennék hozzá, hogy a szójaszósszal túl nagy barátságban nem voltam eddig, mert "csúnya barna lesz tőle az étel", de most megtudtam, hogy csak sózza és színezi a kaját, úgyhogy az enyémen is volt... Illetve nekem újdonság volt, és itthon is használható ötlet (ha lenne mélyhűtőm...), hogy, ha a kacsát félig lefagyasztjuk, akkor után tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni, amelyek pikk-pakk megsülnek az "elektromos wokban". 

Na és az utsó a desszert volt, amit igazából a legelején kezdtünk el csinálni, mert hűlnie kellett: gyümölcsös szusit ettünk. Csillagánizsos (neeem, ez most nem az a csillagánizs, egy másik, de mégis az :))) tejberizst főzött a desszertfelelős csapat- amíg én rákot pucoltam-, majd az kilapítottuk egy tepsiben, hűtő. 1óra (?) múlva kivettük, tettünk bele gyümölcsöket (kivi, eper, grapefruit, de nyilván bármi lehet), és felcsavartuk, mint egy piskótatekercset, majd szépen is "darabokat" vágtunk belőle. Persze ekkorra már degeszre ettük magunkat, többen már elvitelre kérték az adagjukat, aki meg úgy sem vitt, az a gyönyörű szép (höhö) szusi-tálalásomat esetleg a tévében megnézheti majd, ha bevágják :) 

Ja igen, és minden fogást megettünk a szépen megterített asztalnál :). Ami nem szokványos, de ha jól tudom, most a tv miatt volt így. Egyáltalán nem bántam :).

Ez volt a Rita konyhája thai főzőtanfolyama. Jól éreztem magam, és örülök, hogy most főztem is, mert többnyire sütni szoktam, "normális főételt" csak ritkán alkotok :).

Aztán tessék nézni a Talpig nő c. műsort március 27-én 11.50-kor a tv2-n! De tilos röhögni az értelmes/tlen nyilatkozataimon, ha véletlen azt is beleteszik:))) 

Na, de kíváncsi lennék arra is, hogy máshol hogyan néz ki egy főzőtanfolyam, mert gondolom séf-függő a dolog. Én mennék még szívesen, de aki volt már, vagy tartott főzőkurzust (ez egy név nélküli célzás:) elmondhatná, hogy ő miket tapasztalt. És akik ott voltak velem a thai esten?

Már megint mennyit írtam...

------------
* A panko japán zsemlemorzsa, ahol csak a kenyér belsejét használják hozzá, és az is kicsit nagyobb darabos mint, a mi zsemlemorzsánk.

Ez nem promóció volt, de valahol a poszt "támogatója" a Rita konyhája, Rita főzőiskolája, a Miele, a tv2 és a Csillagánizs, ha már ennyit linkelgettem őket :))))

A fotó a Rita konyhája weboldalról származik. 

2011. március 15., kedd

Funkcionális aktív park Ferencvárosban, avagy rekreációs fejlődés Budapesten

A minap a ferencvárosi Markusovszky téren sétáltam át. Már estefelé járt, sötét volt, de szépen ki volt világítva minden és akkor élet volt ott, hogy csak ihaj!
Gyönyörűen felújították a nemrég még nagyon lepukkant parkocskát. Ugyan nagy szívfájdalmamra az egyik fele még mindig betonnal borított közparkoló, illetve murvás magán-fizető parkoló, de a nagy részét mégiscsak "aktív parkká" építették talán tavaly... Van egy pici focipálya, talán gumiborítással (ennyire nem figyeltem), néhány ping-pong asztal, padok, hiperszupermodern tornyos, ezüst csúszdás játszótér, valamint egy másik játszótér egy forgós játékkal. Szerintem felnőtteknek, mint amilyen Óbudán és Sanghajban is van (habár kisebb méretben gyerek játszótéren is szokott lenni). Mindez persze külön-külön körbekerítve. Láttam még egy sárgamellényes biztonsági őr bácsit, aki fel-alá járkált :) Ja, és egy elkerített kutyasétáltató park is van.
Természetesen. Vagy sem.

A lényeg, hogy elindult valami újítás, zöldesítés. Éljen a REKREÁCIÓ!

2011. március 13., vasárnap

Keserédes avagy hogyan készítsünk otthon trüffelt?

Hú de régóta akartam erről írni....ennek is eljött az ideje.

Még decemberben voltam a Keserédes Wagner Beájánál trüffelkurzuson :). Ugyan már voltam egyszer egy bonbonkészítő tanfolyamon a Csillagánizsban, ami szuper volt, de nekem elsőre egy picit nagy falat, mivel rögtön töltött bonbonokkal kezdtünk és persze profi cukrászeszközökkel, ami nekem azóta sincs itthon, de úúúúgy szeretnék. (ld. polikarbonát csokiforma). Szóval Beánál egy kiscsoportos 4órás tanfolyam volt, mindössze 4-en voltunk, úgyhogy a hatékonysággal nem volt gond. 


A kurzus célja elsősorban az volt, hogy házi körülmények között is tudjunk trüffeleket és pralinékat készíteni. (Hogy mi a különbség a trüffel, a praliné és a bonbon között, arra majd máskor térek ki.) Nekem a csokival való alkotásnál a temperálás volt a "mumusom", egészen addig :)


Bea többféle képpen is megtanított minket temperálni: oltásos módon, illetve a cukrászos márványlapos technikával. Mindenki gyakorolhatta mindkettőt, úgyhogy a végére tuti jó lett a csoki- temperálást tekintve, és a mi technikánknak is jót tett. Megtanultuk hogyan lehet letesztelni késsel, hogy rendben van, a kisujjunkkal és az alsó ajkunkkal. Már alakul a dolog itthon is. Ja, persze lehet hőmérővel is, de szerintem ez evidens. (De nyilván tudni kell hozzá a hőfokot is!)

Azon a téli szombat délelőttön készítettünk kandírozott narancsos trüffelt, rumosat (ha jól emlékszem, de tuti alkoholos volt), és (mogyoró)nugátosat. Az első kettőt pici gombóc formában készítettük: a trüffelkrémet kinyomtuk sütőpapírra a nyomózsákból, ahol pontosan úgy nézett ki, mint egy frissen kinyomott kutyakaki. De tényleg. És bocs. Aztán (legalábbis a párom és én) olvasztott csokiba maszatoltuk (ez a neve!), majd meghempergettük kakaóporban. Na nem ám az instant nyuszisban, hanem extra brute-ban. 
A nugátosat pedig egy tepsiben laposra "öntöttünk", majd felvágtuk kis kockákra, és mártóvilla segítségével olvasztott csokoládéba mártottuk. Aztán kedvünk szerint díszítettük kakaóvajas mintás papírral (mi is a neve? :o) transzferfóliával, vagy kandírozott ibolyával, rózsával, vagy csak a mártóvillával húztunk bele egy csíkot... 
Gyorsan el is röppent az a 4 óra, és nagyon finom csokikat készítettünk. A végén kaptunk ajándékba egy adag csokipasztillát itthoni "gyakorláshoz", illetve egy kenőlapátot. 

Azóta már gyakorolgattam itthon, és egyre jobban alakul a dolog, de ezt majd egy következő bejegyzésben írom meg hamarosan! (A legutolsó művel tegnap elkészültek, úgyhogy már csak tőlem függ, hogy mikor írok róla.) 

Természetesen december óta jártam többször is a Keserédesben (XIII. kerület, Katona J.- Pozsonyi út sarok), és mindig sikerül valami finomat találnom. A kedvencem a sóskaramellás, és a málna ill. maracuja-marcipános bonbon. 

Ezennel pedig nézzétek meg ezt  a szuper videót, amin Bea bemutatja, hogy hogyan készíti a málna-marcipános bonbont. De legyen a közeletekben csoki, mert különben kínzásnak számít! :) 





Szeretném ezúton is megköszönni Beának és Péternek is a csokoládékészítés rejtelmeibe való bevezetést! :)


A logó a Keserédes blogjáról származik, a videó a youtube-ról.

2011. március 1., kedd

Creme brulée mindhalálig

Íme, a már egyszer-kétszer emlegetett creme brulée-s étterem. Szóóóóval, egyszer volt, hol nem volt, volt egy Nagy Éttermi Kedvezmény Kuponfüzetünk, amely arról szólt, hogy 15 alkalommal 50%-os kedvezménnyel fogyaszthassunk bizonyos étteremben. 

Mi a Caffe La Terra étteremre esett elsőre a választás. Erről azt gondoltam, hogy kávézó lévén iszunk egy finom lattét és eszünk egy sütit. Ehhez képest bementünk, belenéztünk az étlapba és egy szemvillanásból eldőlt, hogy ott vacsorázunk. Nem egy nagyon olcsó hely, de féláron abszolút megfelelt. 

Az előételeket, mint mindig lazán végig tudtam volna enni egymás után, szépen sorjában:). De visszafogtam magam és csak egy mozzarellás-bruchettás kombót kértem. Főételnek rendeltünk egy malackarajt káposztás valamivel (ld. fotón hátul), és egy libamájat (ld. elöl) krumpliprüével, meggyes szósszal. (Bocs minden vegától, de mi inkább húspártiak vagyunk...)
Isteni finom ételeket hoztak ki elénk, és minden falatot hosszan ízlelgettünk és nem tudtunk betelni vele. Mennyei volt! 

Ugyan már teleettük magunkat, de a desszertlapot elnézve muszáj volt még kérnünk. Megegyeztünk, hogy ketten egyet. Na de csokoládémousse legyen, vagy creme brulée? Ez volt a nagy dilemma... Végül megadtam magam, és creme burlée lett belőle. (Persze erről nincs fotóm...) Nagy csokirajongó vagyok és imádom a csokimousse-t, de creme burlée-t se ettem még sose. De milyen jól tettem, hogy hagytam magam, mert valami isteni finom volt! Ropogós tetejű, belül lágyan krémes finomság, a tetején forró szederöntettel némi dióval... Még mindig elolvadok, ha rágondolok... :)

Később még visszamentem- valóban kávézni- a barátnőmmel: akkor még lecsúszott egy burgonyakrémleves pirított baconchips-szel. Hát az is valami eszméletlen finom volt! És desszertnek ekkor is az istenített creme brulée-t választottam. Nem bírtam ellenállni. 

Úgyhogy még tartozom magamnak egy csokoládémousse-szal. Ki jön velem? :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...