Az igazi Bikram

A múltkori sikertelen Bikram jóga óra kísérletemet a héten siker koronázta, összeszedtem magam, a bátorságom és elmentem Bikram jógázni. Igyekeztem most is odafigyelni, hogy ne egyek előtte semmit (ami nálam nagy szó, mert kb óránként éhes vagyok:), igyak sok vizet. És érjek oda időben.. ez is kritikus pont nálam, mert mindenhonnan elkések:) Odaérve, megvettem a 10napos kezdő bérletemet, amit nagyon jó vételnek tartok 2200Ft-ért (10napig korlátan), pláne, hogy most adventi 1-et fizet 2-t kap akció van. Kiderült, hogy a jógamatracom, amit kölcsönkaptam nem túl jó, mert szivacsból van és nem gumiból, de első alkalommal kölcsönözhetek ingyen, úgyhogy ez is rendben volt.  Úgyhogy eddig életem első Bikram yoga órája rendben volt... és rendben is végződött.

Őszintén megmondom, hogy katarzisra számítottam és arra, hogy a végén kiskanállal kell összekaparni és nem tudok felkelni. Azt tudtam, hogy vagy hullafáradt leszek, vagy felpörgök tőle. Kicsit féltem az előbbitől, ezért olyan napon akartam menni, amikor utána semmi dolgom, csak pihenek, ha azt igényli a szervezetem. Ehhez képest a jóga óra felénél hasított belém, hogy bevállaltam egy IKEA-kört a barátnőmmel:) De sima ügy volt...

...ugyanis felpörögtem a jóga után. Ugyan alatta küzdöttem és koncentráltam, túlestem a kb felénél lévő holtpontomon is, de utána nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy van testem, vannak izmaim, de azért egy picit elfáradtam. Belül pedig abszolút nyugalmat éreztem, ami nagyon jó volt. Pláne, hogy egy kis pörgős csaj vagyok. 

Többen kérdezték azóta, hogy és az izzadás? Persze, totál leizzadtam... 40fokban 26ászanát végigcsinálva mi mást tehetnék?:) Meséltem is valakinek, hogy még a térdem is izzadt. Azóta túl vagyok a 2.órámon is, és utólag ez mókásan hangzik, mivel a 2.órán tetőtől talpig MINDENHONNAN csöpögött rólam az izzadság. De tényleg, a hajamból, a kisujjamról, a nyakamon, talpamon.. De nem zavart, mert ezzel nem voltam egyedül, még 21-en társultak hozzám a teremben:) 

A holtpont: az órát tartó tanár mindig elmondja, hogy lehetőség szerint senki ne menjen ki a teremből, végig maradjon bent, de  ha valaki nem bírja vagy bármi probléma van, akkor feküdjön/üljön le pár percre. Az első órán nagyon büszke voltam magamra, mert mindent végig tudtam csinálni -a holtponton is átlendülve-és úgy éreztem, hogy ügyesen is csináltam a gyakorlatokat. Természetesen mindenki saját magához mérten kell csinálja, de azért láttam, hogy voltak haladóbbak is, akiknek azért már profibb volt a gyakorlatkivitelezésük. És jó volt látni, hogy odáig is eljuthatok...egyszer:) 

A második órám közepén egy picit nagyon holtpont jött - az álló ászanák végefelé mindkét alkalommal-, akkor egy picit le kellett ülnöm, de aztán folytattam. És annyira jó érzés, hogy ez nem ciki, nem esek ki a ritmusból, stb. 

Itt mindenki magára figyel, lehetőség szerint a tükörben nézi magát, és koncentrál, megfeszíti a testét, próbálja elcsendesíteni az elméjét és kizárni a hétköznapokat, miközben csak magára figyel. Ez utóbbi még nem sikerült maradéktalanul nekem, de volt ahol igen és éreztem, hogy nagyon sokat segít a koncentrálásom, hogy ne billenjek el, például a Tulandandasananál (mérlegállás): éreztem, hogy "kiskézujjamtól" a kislábujjamig próbálok 'kinyúlni' és ez sokat segített. 

Összességében nagyon jól éreztem magam, és vágyom vissza:) Nekem, tájfutónak érdekes egyébként, hogy minden óra ugyanúgy zajlik, mivel tájfutóversenyen (de még futóedzésen is) mindig más történik, nincs két egyforma... Természetesen tudom, hogy itt is csak az ászanák és a hőfok azonosak, mivel sok minden múlik a lelki és fizikai állapotomon, illetve ahogy fejlődik az ember óráról órára más és más érzései lesznek. 

Úgy gondolom, hogy a futáshoz annyiban hasonlít (jó, más sportághoz is:), hogy alatta küzd és koncentrál az ember, utána viszont remekül érzi magát:) És nem utolsó sorban ebben a szüttyös hideg időben nagyon jól esik az a másfél-két óra 40fokban:)

A fotók innen származnak.