Sok-sok cipőtalpat látok:
laposat, tűsarkút s gyereket,
papucsot, férifét s néha egy-egy kutyusét.
Mindenki átlép felettem.
Valaki elhagyott.
A Nap sugarait sosem láthatom többé már.
Csak az állomás neonfénye világít rám.
De éjjel azokat is eloltják.
S ki tudja, reggel hova keveredek már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése