New life, new style

Egy picit most térjünk el a gasztrotól, mert ez nem egy gasztroblognak indult, de az lett belőle (?)... most egy kis életmód, sport jöjjön. 

Szóval mióta hazaértünk a nyaralásból, a kicsi 8hetes cicáink- szám szerint 3- mindennap hajnali 5-6, max fél7kor elkezdtek lóversenyeset játszani. Megspékelve azzal, hogy néha felugrottak az ágyra és a lábamat is bevették a játékba. Egy szó, mint száz, felébredtem rájuk. És mivel már világosodott, nehezen aludtam vissza (15-20p), majd 8körül úgy keltem fel, mint a mosott rongy, holott eleget aludtam, csak ez a kis reggeli móka jól  megszakította. (Tudom, hasonló lehet, ha pici babája van az embernek, csak meghatványozva a fáradtság...) 

Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Zurammal reggel futni, aki szinte minden hajnalban (néha fél6!) jár a barátaival. Az ominózus napon szerencsére fél7kor volt "csak" a találkozó... Basszus, ilyenkor épp a másik oldalamra szoktam fordulni... Meglepődött, amikor szóltam, hogy megyek:) Elég régóta próbál(t) rávenni. Nehéz volt kihúzni magam az ágyból, amíg el nem döntöttem fejben (!), aztán pikk-pakk elkészültem. 

Nos, a találkahely tőlünk kb 20perc futásra van, és a 3/4-e emelkedik. Jó, tudtam én ezt, de nekem ez az egyik pszichés visszatartó ok, amiért nem járok rendszeresen. Szóval elindultam, és szép lassan elkezdtem mondogatni, hogy itt fáj, most itt nem, de ott igen és így tovább. Jött a válasz, hogy igen, ilyen egy reggeli futás, de aztán majd sokkal nagyobb lesz az endorfinadagom, mintha ezek nem lennének. Hát ez vagy így van vagy nem, de lehet, hogy megelégednék a kisebb endorfinnal is, de fájás nélkül:) Lassan felértünk a vitrolázóreptérre, ahol már a napocska felkelő sugarai melegítettek....volna, ha nem mellette, az erdei ösvényen futunk. ("itt jön szembe a haver, el ne kerüljük egymást"... basszus) 

Na mindegy, futottam 4kilit az Árpád-kilátóig (húú, gyönyörű az ébredő város, azt tudtam volna még bámulni sokáig).. aztán a fiúk mentek tovább a szokásos körükre, én pedig hazaindultam. Visszafelé valahogy jobban esett a futás, habár a bal (?) térdemre nem nagyon tudtam terhelni a lefelékben, mert még fájt, de már nem zavart. Visszafele beindult az agyam, pörgött, ötletelt, brainstormingolt, jólesett. És hát egyedül már nyilván kint futottam a reptéren. A napocska meg hátulról melengetett, isteni volt!!! Csak a szokásos birkanyáj hiányzott onnan... 

Hmm, jólesett, itthon utána egy habos kakaó, nyújtogatás, majd kezdődött a nap és én már túl is voltam a futáson. Csak az a szenvedős eleje ne lenne.

Most, hogy egyre később kel fel a nap, és hamarabb lesz sötétebb, ehhez a hajnali keléshez biztos, hogy rengeteg lelkierő kell, de lehet, hogy megpróbálkozom vele, mert összességében kellemes volt... legalábbis az utóérzete:).

Tudom, hogy a motivációnak belülről kell jönnie, de egy ezt meg lehet támogatni egy kis külső segítséggel is. Tehát úgy gondoltam, hogy ahányan ezt a bejegyzést kommentelik és/vagy* lájkolják itt, annyiszor még biztosan elmegyek velük reggel futni. De csak a pozitív hozzászólások érnek, negatívot nem is kérek!!! :))))))

Cupi, Tigris és Kefír- A 3 kis édes cicám

ui. A kiscicák közül az utolsó kettőt ma vitték el tőlünk (ugyanoda). Egyrészt megúsztam a plakátolást, másrészt lelkileg nem volt jó :( Valahol kicsit reménykedem, hogy az egyiket visszahozzák...és hátha megtartjuk. (Garanciával adtuk, hogy ha mégsem barátkozna össze 1-2hét alatt a másik 3 ottlévő cicával, akkor visszahozhatják.) Ugyanakkor örülnék, ha beilleszkednének mindketten. Akkor most hogy is van ez? :o

*"és" vagy "vagy": ezt még eldöntöm:)))) 

Ribizlis bonbon

Szóval letelt a másnap, a tegnap, a tegnap holnapja, minden, már egy hónap is de csak eljutottam idáig, hogy megírjam. De, hogy igazából mit kellett ezen várni azt nem tudom. Mert nem leszek túl hosszú.. (Na jó, mindig ezt gondolom.. Mindig régóta a fejemben van minden, de nehezen ülök le írni és olyankor ömlik belőlem a szó.) Szóval mindjárt kiderül.

Anyukám születésnapján volt nagy családi banzáj és csináltam ribizlis bonbont. Még apuéra készült volna, de arra nem sikerült. Szóval eredetileg Praliné Paradicsom gyümölcsvelője került volna bele, de olyan lekvár lett belőle, mint a fene :) 

Szóval temperáltam, csokihüvelyt öntöttem, megtöltöttem, lezártam, majd izgultam. És olyan boldog voltam, hogy egy kivételével az ÖSSZES kijött a formában már attól, hogy megfordítottam a polikarbomat! Csak úgy potyogtak ki a konyharuhára... Tehát jól temperáltam, ez azt jelenti ugye? Nekem még mindig ez a neccesa bonbonban... Azt az egyet meg picit meg kellett még ütni. Megint sikerült úgy ujjonganom, mint egy kisgyerek :))))) 

A maradék csokival sosem tudok mit kezdeni, ezért azt szoktam pici táblás szilikonformába önteni és rászórni, ami épp kézreesik. (Na jó: pisztácia, kandírozott narancs/citrom, mogyorókrokant stb.) 

Szóval este nagy buli, vittem a kis meglepimet és zsebeltem be a bókokat. De be kell valljam, tényleg isteni finom lett :)))) A Callebaut Finest Selection étcsokijából (Köszönöm Beának a tippet, hogy ilyet vegyek!) csináltam, amihez eszméletlen jól passzolt a ribizli....zselé. Nevezzük így. 

Azt hiszem a héten is készül majd egy adag, mert hiába voltunk Tatán A csokizóban (majd ezt is megírom alkalomadtán) csak meg kell mutatnom az angliai rokonoknak, hogy én is képes vagyok ilyesmire :)

Sárgaborsókrém főzelék

Kaptam egy jó kis sárgaborsókrém leves receptet. Amiből én sárgaborsókrém főzeléket csináltam. Ugyan sose imádtam ezt, de nem volt vele semmi bajom. Úgy döntöttem nekiállok, kaptam inputnak egy kis kolbit is bele, úgyhogy nem volt visszaút:) 

Anyukám szerint ez téli kaja, de mondtam neki, hogy nincs téli meg nyári:) De oké, abban igaza van, hogy ilyenkor az idényzöldségekből kell főzni és nem holmi száraz borsóból:) Majd a többi ilyen lesz, de a kivétel erősíti a szabályt. 

Na tehát kell hozzá alaplé. Nekem nincs sajna mélyhűtőm, úgyhogy nem tudom ott előre készen tárolni zacsiban/dobozban. Gyorsan csináltam egyet, amiért majd biztos mindenki megkövez, de egy húsleveskockával "bolondított" forró vizet kell elképzelni csupán. 

Igazából ezt menet közben is megcsinálhattam volna, és akkor eggyel kevesebb edényt maszatolok össze:)

És akkor a hozzávalók, kb felhasználási sorrendben:

egy kis házivaj

1 fej lila/vöröshagyma

2-3 l alaplé

500g sárgaborsó

2-3 pici csípős vagy sima kolbi

1 nagy pohár joghurt

só, bors

őrölt római kömény (tudom, a link egészet mutat, de van belőle őrölt is)

őrölt koriander 

A vajon megpirítom a hagymát, felöntöm alaplével, majd bele a sárgaborsó. Sózom, borsozom. Ha megpuhult, akkor botmixerrel egy picit összeturmixolom. Ekkor láttam, hogy ez nem leves lesz, hanem főzelék:) Én azt hittem kb 5perc alatt megpuhul amúgy, de volt vagy fél óra. Lehet, hogy célszerűbb lett volna beáztatni előtte. Na mindegy. Szóval belekarikázom a kolbit, teszek bele ízlés szerint római köményt és koriandert. Kicsit hagyom puhulni, majd bele a joghurt/tejföl. Picit rottyantok rajta, megkóstolom, utánafűszerezem, ha kell, és már kész is van:) 

A hozzávalókat és a receptötletet köszönöm a Csemegposta- Kézműves Magyar Élelmiszerek boltjának! 

Sült túrótorta

Tegnap túrótortát sütöttem. A múltkor valahol ettünk ilyet, és muszáj volt elkérni a receptet. Ki is próbáltam: hát mit mondjak, nagyon finom lett:) Egy kis friss málnával, vagy lekvárral még jobb. Egyszerű a recept, csak aztán sokáig kell sütni. 

Melegen még nagyon omlós, puha volt, kiskanalas mutatvány. De ma reggelre már picit jobban összeállt, és kézzel ehető volt a szelet:)

Sült túrótorta saját készítésű csereszenyelekvárral 

Hozzávalók: 

12dkg vaj

5-6 tojás 

500g krémsajt/ricotta (én mascarpone-val csináltam, mert nem kaptam ricottát)

25dkg (nád)cukor

75dkg túró

1csomag vaníliás pudingpor (a főzős)

2ek étkezési keményítő

+pici zsemlemorzsa/liszt a kiszóráshoz

Tojásokat szétválasztom.

Sárgájához: vaj+cukor= habosra keverem. Majd hozzá a túró, a sajtkrém és a pudingpor.

Fehérjébe egy csipet sót teszek, kemény habbá verem. Hozzáforgatom krémhez, majd elkeverem benne óvatosan az étk.keményítőt. 

Én egy kerek tortaformába öntöttem, de ez nyilván mindegy. A formát kivajazom, zsemlemorzsával kiszórom. Tészta bele és mehet a 170fokos (alsó-felső) sütőbe. Kb 1,5óráig sütöm.

Ennyi!

A teteje 15-20perc után barna lett, ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy lehet, hogy le kellett volna takarjam alufóliával egy darabig? Úgy hagytam és nem égett oda szerencsére, de aggódtam. 

Van, aki szerint jobb lett volna az elején letakarni? 

Ja, és miközben sült, FŐZTEM mást. Igen, csupa nagybetűvel, mert én inkább csak sütni szoktam:) De mivel sütis vagyok, ezért fordított sorrendben kerülnek a blogra a dolgok: előbb a desszert, aztán a főétel:)

Fragola fagyi

Szerda este göriztünk egyet a városban Margit híd budai hídfő- Margit-híd- Jászai- körút-Nagymező utca-Andrássy út- Deák- Lánchíd- rakpart- Margit híd. Jó kis kör volt, jó idő volt, fagyiztunk, Holdfogyatkozást néztünk, találkoztunk profi szlalomos görisekkel az Operánál. (Én is próbálkoztam:)

De térjünk vissza a fagyira. Gondoltuk, ha nem kajálunk a szokásos gyrosonál a Vígszínházzal szemben, mert már vacsiztunk, akkor együnk egy fagyit. Tudtam, hogy a Fragola fagyizó a Nagymezőben van valahol, csak nem tudtam merre. A Nyugatitól a Jókai térig meguntam a keresgélést... úgy szeretek görizni, ha csak úgy megyünk és, ha valami megtetszik (cuki, gyros, boltocska), akkor ott megállunk. Fura volt így keresni egy helyet. De jókat hallottam róla. Aztán megkérdeztünk valakit és megtudtuk, hogy a Király utca felőli végén van. 

Hipp-hopp oda is értünk. Pici cukrászda, este 10 után, kedves néni, lapátos fagyi, 5dkg, 200Ft. Aznapi Giannis élményem után kicsit aggódtam- még odaérés előtt-, hogy drága lesz, és nem éri meg, mert "híre van" (nekem) és a belvárosban van. De volt sokféle fagyi: gyömbér, citromos túrótorta, mogyorós csoki, banán, karamell, levendula, pisztácia, epres joghurt, kókusz, eper stb. Nagyon tetszettek, de két gombóc mellett döntöttem: levendula és pisztácia. Levendulára kíváncsi voltam, és "kötelező" is volt nekem a levendulás bonbon után:) Hát, nagyon mellélőttem. Jó volt a levendula, de csak kevés kellett volna, ekkora mennyiségben sok volt. A pisztáciának meg egyáltalán nem éreztem az ízét. Semmit. Így jártam. Ellenben a göristársaim banán, illetve karamell-epres joghurt fagyija isteni jó volt! Úgyhogy ez van, de majd még megyek és letesztelem a többi ízt is. Vagy egy (kettő) egész gombóc banánt eszek a két kósoltónyalás helyett :) 

Ja, a pisztácia fagyi viszont isteni finom a Reviczky téren(?)!!!! Nem tudom mi a fagyizó neve, egyszer este jártam ott, színház után, zárás előtt. A Kálvin téri aluljárótól a Szabó Ervin könyvtár/Mikszáth tér felé menve kb 50m a jobb oldalon. Oda érdemes elmenni! 

Fagyiteszt Gianninál

BalhÉtterem Emőkevel találkoztam ma, szóba jött Gianni fagyizója, ami épp látótávolságra volt, gondoltam kipróbálom. Sajna egyedül, mert ő ment vissza dolgozni.
300Ft egy gombóc, aminek hallatán nagyot néztem, de mentségükre legyen mondva, hogy 7dekás egy gombóc (lapát) a normál 4dkg-sal szemben. 

Egy erdei gyümölcsöt kértem és egy csokis banánt (vagy banános csokit). És ugyan nem szeretem a tejszínes fagyit, inkább a vizeset preferálom. Ennek ellenére finom volt, de semmi extra, hogy ennyibe kerüljön. 

Ja, és a kiszolgálóhölgy stílusán még van mit finomítani...

Este ettem még egy fagyit, arról is beszámolok majd:) 

Epres-maricpános bonbon

Ez volt a nap fénypontja! Mármint, amikor készen lett! Annyira örültem neki, hogy az ÖSSZES kijött formából, mint egy óvodás egy új/megtalált plüssállatnak! Igen, ugráltam, örömködtem és kicsit sikongattam :) Ja, igen: polikarbonáttal csináltam. 2. kísérlet volt, az elsőnél egy pár darab benne maradt, amit kénytelen voltam kimosni... Szóval úgy tudom, hogy polikarbnál a temperálás minősége igencsak lényeges.  

A temperálás még mindig a mumusom. Az addig még oké, hogy letemperálom jól a csokit (remélem), de sose tudom, hogy mire belekerül a formába, addigra esetleg lehűl és majd később nem fog kijönni, stb. Esetleg egy elrontott temperálással melegen teszem bele, akkor meg az a baj... Igen, gyorsan kell vele dolgozni, tudom. És akkor még mindig ott van a "maradék", amiből a töltött bonbon talpa készül, újratemperálás ismét, de még mindig marad, még mindig, még mindig és sosem fogy el :) Na jó, most a bonbon után készítettem szép (tervezetten) nagy kerek tábla csokit mindenféle finomságokkal a tetején. 

Na de mi is készült ma? 

Indulás: 1 óra múlva jön egy ismerős aromaterápiás kezelésre-masszázsra, addig épp van időm előkészülni. 

Praliné Paradicsom receptje alapján álltam neki eperpürét csinálni, ami pikk-pakk készen is lett. Ezzel párhuzamosan egy eper-rebarbara lekvár is készült. Persze rotyogás közben jutott eszembe, hogy nem passzíroztam át, de ez van. Eperpüré kész, lekvár rotyog, közben elkezdem a csokiburkot. 20 perc múlva már illóolajozni fogok, húzzunk bele. 

Temperálás kész (itthon találtam kakaóvajat, azt reszeltem hozzá a "legújabb" módszer alapján), formáva öntöm, odaütögetem, picit várok, kiöntöm, szilárdul. Ismerős lemondja, pedig fáj ám a dereka, de majd jön holnap reggel. Nos, én nem bánom, mert épp nagyüzemben voltam. 

Kész a burok

Töltelék benne, cicának is tetszik:)

Szóval akkor folytattam. Lekvár közben kész lett, bele üvegbe, eperpüré kihűlt de sebaj, csak a marcipánt keveredett el benne picit nehezen, amit belereszeltem. Így legalább nem kellett várni, hogy mehessen a formába, beleadagoltam (most épp kiskanállal), majd csokitemperálás, lezárás, és szilárdulás.

És izgulás....

Közben a maradék csokiból alkottam egy táblás csokit: kiöntöttem egy sütőpapírra, szépen elkentem, hogy kerek legyen, majd megszórtam finomságokkal. Ezek kerültek rá: 

- sózatlan pisztácia darabkák (Ázsia)

- mogyoró krokant (Ázsia)

- belga csokikaviár (Hedonismtól kaptam postán, köszi!:)

- cseresznyés robbanóscukorka (Hedonism szintén)

- kandírozott citromhéj (ez is postán Hedonismtól)

Színes, finom, kerek tábla csokoládé

Szerintem szép lett:) 

Kivettem a hűtőből. Volt, ahol nem sikerült lezárni rendesen. Nem sok esélyt adtam, hogy kijöjjön. Megfordítom és elkezdtek kipotyogni. Jó, a könnyeim nem kezdtek potyogni, de azért nagyon örültem. Picit "megcsavartam" a formát, jött a többi  is szépen egymás után! Az utolsóval küszködtem egy kicsit, de csak sikerült. Hűű, hát én nagyon boldog voltam! Aztán megkósoltam, és még inkább. A töltelék is szuper és a burok sem lett vastag.  Büszke voltam vagyok magamra! Ez jól sikerült! :) És ezt nem csak én mondom. 

(Lehet, hogy ez most nagyképűnek tűnik, pedig csak nagyon nagy sikerélmény volt, és úgy örülök neki! Érdemes volt megdolgozni érte 2,5 órán át. (Ebben az eperpüré és a lekvár készítése is benne van a bonbon mellett.)

A recept

20-25dkg étcsoki a burokhoz+lezáráshoz

A töltelékhez pedig eper, kis méz, citrom. Epret megmosni, leturmixolni, (leszűrni, ha nem szereted a magokat, nekem jó volt így is), lábosban melegíteni, összesűríteni egy kis citrommal és mézzel. Majd belereszelni egy kis marcipánt, amíg olyan jó krémes nem lesz. Fontos! A tölteléket kihűlve tegyük a burokba, mert különben megolvasztja a burkot. 20 deka eperből csináltam a 32db-os bonbonformámhoz. Háát, éppen csak elég volt. Inkább maradjon egy picit több :) 

Bonbonkészítés előtt ajánlom olvasásra a következő cikkeket -szerintem- profi bonbonosoktól, igazán hasznosak: 

A temperálás lépései

Temperálás kakaóvajjal

Polikarbonát forma használata

Alapreceptek

Első polikarbonát formás bonbon!

Egy darabig csak dédelgettem az újonnan vett polikarbonát formámat, barátkoztam vele, mire ki mertem próbálni. Ugyan a Csillagánizsos bonbontanfolyamon már használtam ilyet, azóta nem igen. Nekem a félgömb a kedvencem, addig kutattam, amíg nem volt. A cukrász nagykerben, ahol vettem, ott sem volt, amikor mentem, de épp ott tartózkodásom alatt érkezett a szállítmány, melynek első dobozába az eladó belenyúlt, és ez volt legfelül. Hát így legyen nekem szerencsém a mai lottón is :) 

Szóval a kísérletezés előtt elméletben felkészítettem magam alaposan mindenféle okos gasztrobloggerek (Praliné Paradicsom, Levendula&Csokoládé)  tanácsai alapján. Ajánlom mindenkinek :) Aztán belevágtam. Hogy mi volt a motiváció, amiért épp aznap? Azt már nem tudom, mert még áprilisban volt, de tudom, hogy kerestem valami apropót. Ja, igen! Praliné Paradicsomnak (PP)  a csokis játékán akartam indulni, és hát alkotni kellett valamit. A játékszabályok szerint az ő receptjei alapján, vagy legalább az kell, hogy adja az ihletet. Ez nem volt túl nehéz, mert nagyon jó és használható receptek vannak a blogján. 

Kiválasztottam hát egy mogyorós-csokis bonbont, és elkezdtem. Követtem a receptet, minden szuper is volt, a végén ihletszerűen tettem a töltelékbe pár csepp levendula illóolajat, megadva neki a végső lökést :) Van, aki szereti. És van, aki nem. 

A végén meglepett, de kijöttek a bonbonok. Kicsit kellett ütögetni, csavargatni. Néhány kipottyant. Még vissza a hűtőbe. Még néhány kijött. És így tovább egy darabig. De egy pár sehogy sem akart kijönni. Egy picit kikapartam belőle óvatosan, de ami a polikarbon volt tisztán, azt ki kellett mosni :( 

Ezek után egy ideig nem mertem hozzányúlni a temperálás-mumus miatt. Mert ugye ennél a formánál a lényeg itt van... De csak vettem a bátorságot, és nekiálltam, és szuper lett! De erről a következő bejegyzésben írok :) 

Ja, eme bonbon készítése előtt alkottam a macaront, úgyhogy már picit fáradt voltam :) 

A maradék csokiból pedig kis pisztáciás táblákat csináltam. 

Mint említettem, a motiváció PP húsvéti játéka volt. Mindkét alkotást beküldtem. Épp Pécsett sétáltam, amikor láttam Facebook-on, hogy kisorsolta a nyerteseket.Valahogy éreztem, hogy ott és akkor telefonról el kell olvasnom a bejegyzést. És nyertem!!! :) Ráadásul nem is a töltött bonbonnal, hanem a kis pisztáciás táblákkal :) Ugyan elég szerencsés vagyok sorsolásilag, de attól még nagyon örültem ám! Azt hiszem így lett kerek a történet.

A csomagom tartalma: 

- epres-rebarbarás likőr (már használtam egy elcseszett epres macaronhoz, aminek a száradó, ragacsos tésztáján keresztül sétált a cica..)

- zöld csokit

- kék díszítőcukorkát

- saját bonbonokat Erinaceától

- nugát

Még várják soraikat...

Erinacea, ezúton is köszönöm szépen mégegyszer!!! :)

Én pedig gyűjtöm a bátorságot a többi polikarbonátos bonbonomhoz:) 

Top Dogs

Neem, nem kutyát főztem! :) Azt a világ másik felén művelik...  Ez most nem gasztro, hanem egy kis kultúra! Születésnapi ajándékba kaptam színházjegyet, és mondhatom, életem legjobb színdarabja volt! A Top Dogs előadást néztük meg a Katona József Kamrájában, és mondhatom zseniális volt!!! A történet, a blokkok, a színészek, minden!:) 

Én speciel nagyon fáradt voltam az aznapi továbbképzés miatt, és fogalmam sem volt, hogy hogy fogom túlélni alvás nélkül... De persze simán, mert az előadás 110percig pörgött és humorban sem volt hiány, sőt! Aki nem volt még a Kamrában eddig (ahogy én sem), egy pici kifutó szerű színpadot kell elképzelni, és körülötte 4 blokkban ülnek az emberek, kb 100férőhelyes a nézőtér. Először azt hittem, hogy interaktív előadás lesz, de tévedtem. Ennek ellenére szuper volt.

A darabot Bagossy László rendezte, és már 9 éve játsszák töretlen sikerrel, kapott is díjakat!:) A tartalom is érdekel valakit? :) Na jó, röviden: arról szól, hogy a kirúgott topmenedzserek, akik enyhén szólva el vannak szállva maguktól, egy tréningcég segítségével, hogyan találják meg önmagukat. Kapnak egy kis lelki fröccsöt, önbizalom tuningot pozitív gondolkodással megspékelve, és segítenek nekik reintegrálódni a való életbe. Van, akinek a végén sikerül... De még itt is olvashattok róla. 

Szerintem érdemes megnézni, ha netán multinál dolgozik valaki, akkor meg k-ö-t-e-l-e-z-ő! :) 

Szülinapi epres Pavlova!

Tudom, már régen nem írtam (pedig rengeteg témám van), de úgy gondoltam, hogy a szülinapom kiváló apropó egy újabb bejegyzéshez. Pláne, hogy még tortát is készítettem magamnak:) Életem harmadik tortája, és az első saját szülinapi tortám. Tavaly Ízbolygótól nyertem egy csomagot (olyan játékon, mint, ami most is van nála!), melyben az általam választott sütinek egy málnás-csokis Pavlovát kértem, és annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ilyesmi lesz a szülinapi tortám is:) De mivel málnaszezon még nincs, epe viszont van, ezért epres lett! 

Epres Pavlova torta

A "tésztához":

8 tojás fehérje

27dkg porcukor

1tk balzsamecet 

3ek kakaó (nem cukrozott, nálam Van Houten volt)

5dkg csokipasztilla/apróra vágva (nálam 53,8% Callebaut volt)

(Ha valaki nem szereti a túl édeset, akkor elég bele a kakaó vagy a csoki.)

A krémhez:

0,5l tejszín (növényi vagy habtejszín)

És a tetejére annyi eper, amennyi csak ráfér!!!! :)))) (20-30dkg)

Ehhez tettem volna egy pici epres-rebarbarás likőrt, amit múltkor nyertem Praliné Paradicsomtól (jóó, majd beszámolok:), de mivel gyerekek is ettek belőle, ezért mégse. Pedig szép rózsaszín lett volna a tejszínhab :)

A fehérjét felverem majdnem keményre egy csipet sóval, majd mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzáadom (a lehetőleg leszitált) porcukrot. Utána mehet bele a balzsamecet, a kakaó, és a csoki. Még párat keverek rajta óvatosan (nem habverővel), és mehet is a sütőpapíros tepsire. 

Most 180fokra előmelegített sütőbe tettem, majd visszavettem 150fokra, majd kicsit később 120fokra. Nekem elég volt egy fél óra sütés, és így is kicsit laposabb lett, mint szerettem volna és picit túlsült. Hagytam, hogy a sütőben kicsit kiszáradjon, majd nem sokkal tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, rákentem. Rátettem a darabolt epret (egészben is gyönyörű), és picit még be a hűtőbe. Picit macerás felvágni, de nagyon finom, megéri malackodni :)))))

Menetközben sikerült eltörnöm egy szinte teli üveg balzsamecetet... Előfordul, de nem nagyon zavartattam magam, szerencsére a sütibe csak a  szükséges egy teáskanálnyi került bele, és nem az egész.. Toltam volna arrébb a márványlapon, de neki ehhez nem volt kedve, ezért borult... és hát, ha az üveg és a márvány találkozik, ott csak törhet. Folyt minden, üvegdarabok mindenhol. De a süti épségben a tálban. Gyorsan kevertem még rajta kettőt, ki a sütőpapíros tepsire, és be a sütőbe, majd a sütés alatt balzsamecet feltörlés, üvegszilánkkal kéz-nem-elvágás (csak picit), majd felmosás. Khm... elég lett volna kisebb égi jel is, hogy tudjam, hogy fel kell mosnom a konyhában :))) 

Isteni finom volt. És rajta a rengeteg tejszínhab.... De azért ettem hozzá még pluszban epret, mert nem tudtam többet rápakolni. És van még egy fél torta, ki kér? :)

Ui. Nem diétás süti, de egyrészt rám fér, másrészt születésnapom csak évente egyszer van :)
Ui.2. Ezzel indultam egyébként BalhEtterem játékán a desszert kategóriában, és előbb nekik küldtem el:). Játsszatok Ti is!