Sült túrótorta

Tegnap túrótortát sütöttem. A múltkor valahol ettünk ilyet, és muszáj volt elkérni a receptet. Ki is próbáltam: hát mit mondjak, nagyon finom lett:) Egy kis friss málnával, vagy lekvárral még jobb. Egyszerű a recept, csak aztán sokáig kell sütni. 

Melegen még nagyon omlós, puha volt, kiskanalas mutatvány. De ma reggelre már picit jobban összeállt, és kézzel ehető volt a szelet:)

Sült túrótorta saját készítésű csereszenyelekvárral 

Hozzávalók: 

12dkg vaj

5-6 tojás 

500g krémsajt/ricotta (én mascarpone-val csináltam, mert nem kaptam ricottát)

25dkg (nád)cukor

75dkg túró

1csomag vaníliás pudingpor (a főzős)

2ek étkezési keményítő

+pici zsemlemorzsa/liszt a kiszóráshoz

Tojásokat szétválasztom.

Sárgájához: vaj+cukor= habosra keverem. Majd hozzá a túró, a sajtkrém és a pudingpor.

Fehérjébe egy csipet sót teszek, kemény habbá verem. Hozzáforgatom krémhez, majd elkeverem benne óvatosan az étk.keményítőt. 

Én egy kerek tortaformába öntöttem, de ez nyilván mindegy. A formát kivajazom, zsemlemorzsával kiszórom. Tészta bele és mehet a 170fokos (alsó-felső) sütőbe. Kb 1,5óráig sütöm.

Ennyi!

A teteje 15-20perc után barna lett, ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy lehet, hogy le kellett volna takarjam alufóliával egy darabig? Úgy hagytam és nem égett oda szerencsére, de aggódtam. 

Van, aki szerint jobb lett volna az elején letakarni? 

Ja, és miközben sült, FŐZTEM mást. Igen, csupa nagybetűvel, mert én inkább csak sütni szoktam:) De mivel sütis vagyok, ezért fordított sorrendben kerülnek a blogra a dolgok: előbb a desszert, aztán a főétel:)

Fragola fagyi

Szerda este göriztünk egyet a városban Margit híd budai hídfő- Margit-híd- Jászai- körút-Nagymező utca-Andrássy út- Deák- Lánchíd- rakpart- Margit híd. Jó kis kör volt, jó idő volt, fagyiztunk, Holdfogyatkozást néztünk, találkoztunk profi szlalomos görisekkel az Operánál. (Én is próbálkoztam:)

De térjünk vissza a fagyira. Gondoltuk, ha nem kajálunk a szokásos gyrosonál a Vígszínházzal szemben, mert már vacsiztunk, akkor együnk egy fagyit. Tudtam, hogy a Fragola fagyizó a Nagymezőben van valahol, csak nem tudtam merre. A Nyugatitól a Jókai térig meguntam a keresgélést... úgy szeretek görizni, ha csak úgy megyünk és, ha valami megtetszik (cuki, gyros, boltocska), akkor ott megállunk. Fura volt így keresni egy helyet. De jókat hallottam róla. Aztán megkérdeztünk valakit és megtudtuk, hogy a Király utca felőli végén van. 

Hipp-hopp oda is értünk. Pici cukrászda, este 10 után, kedves néni, lapátos fagyi, 5dkg, 200Ft. Aznapi Giannis élményem után kicsit aggódtam- még odaérés előtt-, hogy drága lesz, és nem éri meg, mert "híre van" (nekem) és a belvárosban van. De volt sokféle fagyi: gyömbér, citromos túrótorta, mogyorós csoki, banán, karamell, levendula, pisztácia, epres joghurt, kókusz, eper stb. Nagyon tetszettek, de két gombóc mellett döntöttem: levendula és pisztácia. Levendulára kíváncsi voltam, és "kötelező" is volt nekem a levendulás bonbon után:) Hát, nagyon mellélőttem. Jó volt a levendula, de csak kevés kellett volna, ekkora mennyiségben sok volt. A pisztáciának meg egyáltalán nem éreztem az ízét. Semmit. Így jártam. Ellenben a göristársaim banán, illetve karamell-epres joghurt fagyija isteni jó volt! Úgyhogy ez van, de majd még megyek és letesztelem a többi ízt is. Vagy egy (kettő) egész gombóc banánt eszek a két kósoltónyalás helyett :) 

Ja, a pisztácia fagyi viszont isteni finom a Reviczky téren(?)!!!! Nem tudom mi a fagyizó neve, egyszer este jártam ott, színház után, zárás előtt. A Kálvin téri aluljárótól a Szabó Ervin könyvtár/Mikszáth tér felé menve kb 50m a jobb oldalon. Oda érdemes elmenni! 

Fagyiteszt Gianninál

BalhÉtterem Emőkevel találkoztam ma, szóba jött Gianni fagyizója, ami épp látótávolságra volt, gondoltam kipróbálom. Sajna egyedül, mert ő ment vissza dolgozni.
300Ft egy gombóc, aminek hallatán nagyot néztem, de mentségükre legyen mondva, hogy 7dekás egy gombóc (lapát) a normál 4dkg-sal szemben. 

Egy erdei gyümölcsöt kértem és egy csokis banánt (vagy banános csokit). És ugyan nem szeretem a tejszínes fagyit, inkább a vizeset preferálom. Ennek ellenére finom volt, de semmi extra, hogy ennyibe kerüljön. 

Ja, és a kiszolgálóhölgy stílusán még van mit finomítani...

Este ettem még egy fagyit, arról is beszámolok majd:) 

Epres-maricpános bonbon

Ez volt a nap fénypontja! Mármint, amikor készen lett! Annyira örültem neki, hogy az ÖSSZES kijött formából, mint egy óvodás egy új/megtalált plüssállatnak! Igen, ugráltam, örömködtem és kicsit sikongattam :) Ja, igen: polikarbonáttal csináltam. 2. kísérlet volt, az elsőnél egy pár darab benne maradt, amit kénytelen voltam kimosni... Szóval úgy tudom, hogy polikarbnál a temperálás minősége igencsak lényeges.  

A temperálás még mindig a mumusom. Az addig még oké, hogy letemperálom jól a csokit (remélem), de sose tudom, hogy mire belekerül a formába, addigra esetleg lehűl és majd később nem fog kijönni, stb. Esetleg egy elrontott temperálással melegen teszem bele, akkor meg az a baj... Igen, gyorsan kell vele dolgozni, tudom. És akkor még mindig ott van a "maradék", amiből a töltött bonbon talpa készül, újratemperálás ismét, de még mindig marad, még mindig, még mindig és sosem fogy el :) Na jó, most a bonbon után készítettem szép (tervezetten) nagy kerek tábla csokit mindenféle finomságokkal a tetején. 

Na de mi is készült ma? 

Indulás: 1 óra múlva jön egy ismerős aromaterápiás kezelésre-masszázsra, addig épp van időm előkészülni. 

Praliné Paradicsom receptje alapján álltam neki eperpürét csinálni, ami pikk-pakk készen is lett. Ezzel párhuzamosan egy eper-rebarbara lekvár is készült. Persze rotyogás közben jutott eszembe, hogy nem passzíroztam át, de ez van. Eperpüré kész, lekvár rotyog, közben elkezdem a csokiburkot. 20 perc múlva már illóolajozni fogok, húzzunk bele. 

Temperálás kész (itthon találtam kakaóvajat, azt reszeltem hozzá a "legújabb" módszer alapján), formáva öntöm, odaütögetem, picit várok, kiöntöm, szilárdul. Ismerős lemondja, pedig fáj ám a dereka, de majd jön holnap reggel. Nos, én nem bánom, mert épp nagyüzemben voltam. 

Kész a burok

Töltelék benne, cicának is tetszik:)

Szóval akkor folytattam. Lekvár közben kész lett, bele üvegbe, eperpüré kihűlt de sebaj, csak a marcipánt keveredett el benne picit nehezen, amit belereszeltem. Így legalább nem kellett várni, hogy mehessen a formába, beleadagoltam (most épp kiskanállal), majd csokitemperálás, lezárás, és szilárdulás.

És izgulás....

Közben a maradék csokiból alkottam egy táblás csokit: kiöntöttem egy sütőpapírra, szépen elkentem, hogy kerek legyen, majd megszórtam finomságokkal. Ezek kerültek rá: 

- sózatlan pisztácia darabkák (Ázsia)

- mogyoró krokant (Ázsia)

- belga csokikaviár (Hedonismtól kaptam postán, köszi!:)

- cseresznyés robbanóscukorka (Hedonism szintén)

- kandírozott citromhéj (ez is postán Hedonismtól)

Színes, finom, kerek tábla csokoládé

Szerintem szép lett:) 

Kivettem a hűtőből. Volt, ahol nem sikerült lezárni rendesen. Nem sok esélyt adtam, hogy kijöjjön. Megfordítom és elkezdtek kipotyogni. Jó, a könnyeim nem kezdtek potyogni, de azért nagyon örültem. Picit "megcsavartam" a formát, jött a többi  is szépen egymás után! Az utolsóval küszködtem egy kicsit, de csak sikerült. Hűű, hát én nagyon boldog voltam! Aztán megkósoltam, és még inkább. A töltelék is szuper és a burok sem lett vastag.  Büszke voltam vagyok magamra! Ez jól sikerült! :) És ezt nem csak én mondom. 

(Lehet, hogy ez most nagyképűnek tűnik, pedig csak nagyon nagy sikerélmény volt, és úgy örülök neki! Érdemes volt megdolgozni érte 2,5 órán át. (Ebben az eperpüré és a lekvár készítése is benne van a bonbon mellett.)

A recept

20-25dkg étcsoki a burokhoz+lezáráshoz

A töltelékhez pedig eper, kis méz, citrom. Epret megmosni, leturmixolni, (leszűrni, ha nem szereted a magokat, nekem jó volt így is), lábosban melegíteni, összesűríteni egy kis citrommal és mézzel. Majd belereszelni egy kis marcipánt, amíg olyan jó krémes nem lesz. Fontos! A tölteléket kihűlve tegyük a burokba, mert különben megolvasztja a burkot. 20 deka eperből csináltam a 32db-os bonbonformámhoz. Háát, éppen csak elég volt. Inkább maradjon egy picit több :) 

Bonbonkészítés előtt ajánlom olvasásra a következő cikkeket -szerintem- profi bonbonosoktól, igazán hasznosak: 

A temperálás lépései

Temperálás kakaóvajjal

Polikarbonát forma használata

Alapreceptek

Első polikarbonát formás bonbon!

Egy darabig csak dédelgettem az újonnan vett polikarbonát formámat, barátkoztam vele, mire ki mertem próbálni. Ugyan a Csillagánizsos bonbontanfolyamon már használtam ilyet, azóta nem igen. Nekem a félgömb a kedvencem, addig kutattam, amíg nem volt. A cukrász nagykerben, ahol vettem, ott sem volt, amikor mentem, de épp ott tartózkodásom alatt érkezett a szállítmány, melynek első dobozába az eladó belenyúlt, és ez volt legfelül. Hát így legyen nekem szerencsém a mai lottón is :) 

Szóval a kísérletezés előtt elméletben felkészítettem magam alaposan mindenféle okos gasztrobloggerek (Praliné Paradicsom, Levendula&Csokoládé)  tanácsai alapján. Ajánlom mindenkinek :) Aztán belevágtam. Hogy mi volt a motiváció, amiért épp aznap? Azt már nem tudom, mert még áprilisban volt, de tudom, hogy kerestem valami apropót. Ja, igen! Praliné Paradicsomnak (PP)  a csokis játékán akartam indulni, és hát alkotni kellett valamit. A játékszabályok szerint az ő receptjei alapján, vagy legalább az kell, hogy adja az ihletet. Ez nem volt túl nehéz, mert nagyon jó és használható receptek vannak a blogján. 

Kiválasztottam hát egy mogyorós-csokis bonbont, és elkezdtem. Követtem a receptet, minden szuper is volt, a végén ihletszerűen tettem a töltelékbe pár csepp levendula illóolajat, megadva neki a végső lökést :) Van, aki szereti. És van, aki nem. 

A végén meglepett, de kijöttek a bonbonok. Kicsit kellett ütögetni, csavargatni. Néhány kipottyant. Még vissza a hűtőbe. Még néhány kijött. És így tovább egy darabig. De egy pár sehogy sem akart kijönni. Egy picit kikapartam belőle óvatosan, de ami a polikarbon volt tisztán, azt ki kellett mosni :( 

Ezek után egy ideig nem mertem hozzányúlni a temperálás-mumus miatt. Mert ugye ennél a formánál a lényeg itt van... De csak vettem a bátorságot, és nekiálltam, és szuper lett! De erről a következő bejegyzésben írok :) 

Ja, eme bonbon készítése előtt alkottam a macaront, úgyhogy már picit fáradt voltam :) 

A maradék csokiból pedig kis pisztáciás táblákat csináltam. 

Mint említettem, a motiváció PP húsvéti játéka volt. Mindkét alkotást beküldtem. Épp Pécsett sétáltam, amikor láttam Facebook-on, hogy kisorsolta a nyerteseket.Valahogy éreztem, hogy ott és akkor telefonról el kell olvasnom a bejegyzést. És nyertem!!! :) Ráadásul nem is a töltött bonbonnal, hanem a kis pisztáciás táblákkal :) Ugyan elég szerencsés vagyok sorsolásilag, de attól még nagyon örültem ám! Azt hiszem így lett kerek a történet.

A csomagom tartalma: 

- epres-rebarbarás likőr (már használtam egy elcseszett epres macaronhoz, aminek a száradó, ragacsos tésztáján keresztül sétált a cica..)

- zöld csokit

- kék díszítőcukorkát

- saját bonbonokat Erinaceától

- nugát

Még várják soraikat...

Erinacea, ezúton is köszönöm szépen mégegyszer!!! :)

Én pedig gyűjtöm a bátorságot a többi polikarbonátos bonbonomhoz:) 

Top Dogs

Neem, nem kutyát főztem! :) Azt a világ másik felén művelik...  Ez most nem gasztro, hanem egy kis kultúra! Születésnapi ajándékba kaptam színházjegyet, és mondhatom, életem legjobb színdarabja volt! A Top Dogs előadást néztük meg a Katona József Kamrájában, és mondhatom zseniális volt!!! A történet, a blokkok, a színészek, minden!:) 

Én speciel nagyon fáradt voltam az aznapi továbbképzés miatt, és fogalmam sem volt, hogy hogy fogom túlélni alvás nélkül... De persze simán, mert az előadás 110percig pörgött és humorban sem volt hiány, sőt! Aki nem volt még a Kamrában eddig (ahogy én sem), egy pici kifutó szerű színpadot kell elképzelni, és körülötte 4 blokkban ülnek az emberek, kb 100férőhelyes a nézőtér. Először azt hittem, hogy interaktív előadás lesz, de tévedtem. Ennek ellenére szuper volt.

A darabot Bagossy László rendezte, és már 9 éve játsszák töretlen sikerrel, kapott is díjakat!:) A tartalom is érdekel valakit? :) Na jó, röviden: arról szól, hogy a kirúgott topmenedzserek, akik enyhén szólva el vannak szállva maguktól, egy tréningcég segítségével, hogyan találják meg önmagukat. Kapnak egy kis lelki fröccsöt, önbizalom tuningot pozitív gondolkodással megspékelve, és segítenek nekik reintegrálódni a való életbe. Van, akinek a végén sikerül... De még itt is olvashattok róla. 

Szerintem érdemes megnézni, ha netán multinál dolgozik valaki, akkor meg k-ö-t-e-l-e-z-ő! :) 

Szülinapi epres Pavlova!

Tudom, már régen nem írtam (pedig rengeteg témám van), de úgy gondoltam, hogy a szülinapom kiváló apropó egy újabb bejegyzéshez. Pláne, hogy még tortát is készítettem magamnak:) Életem harmadik tortája, és az első saját szülinapi tortám. Tavaly Ízbolygótól nyertem egy csomagot (olyan játékon, mint, ami most is van nála!), melyben az általam választott sütinek egy málnás-csokis Pavlovát kértem, és annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ilyesmi lesz a szülinapi tortám is:) De mivel málnaszezon még nincs, epe viszont van, ezért epres lett! 

Epres Pavlova torta

A "tésztához":

8 tojás fehérje

27dkg porcukor

1tk balzsamecet 

3ek kakaó (nem cukrozott, nálam Van Houten volt)

5dkg csokipasztilla/apróra vágva (nálam 53,8% Callebaut volt)

(Ha valaki nem szereti a túl édeset, akkor elég bele a kakaó vagy a csoki.)

A krémhez:

0,5l tejszín (növényi vagy habtejszín)

És a tetejére annyi eper, amennyi csak ráfér!!!! :)))) (20-30dkg)

Ehhez tettem volna egy pici epres-rebarbarás likőrt, amit múltkor nyertem Praliné Paradicsomtól (jóó, majd beszámolok:), de mivel gyerekek is ettek belőle, ezért mégse. Pedig szép rózsaszín lett volna a tejszínhab :)

A fehérjét felverem majdnem keményre egy csipet sóval, majd mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzáadom (a lehetőleg leszitált) porcukrot. Utána mehet bele a balzsamecet, a kakaó, és a csoki. Még párat keverek rajta óvatosan (nem habverővel), és mehet is a sütőpapíros tepsire. 

Most 180fokra előmelegített sütőbe tettem, majd visszavettem 150fokra, majd kicsit később 120fokra. Nekem elég volt egy fél óra sütés, és így is kicsit laposabb lett, mint szerettem volna és picit túlsült. Hagytam, hogy a sütőben kicsit kiszáradjon, majd nem sokkal tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, rákentem. Rátettem a darabolt epret (egészben is gyönyörű), és picit még be a hűtőbe. Picit macerás felvágni, de nagyon finom, megéri malackodni :)))))

Menetközben sikerült eltörnöm egy szinte teli üveg balzsamecetet... Előfordul, de nem nagyon zavartattam magam, szerencsére a sütibe csak a  szükséges egy teáskanálnyi került bele, és nem az egész.. Toltam volna arrébb a márványlapon, de neki ehhez nem volt kedve, ezért borult... és hát, ha az üveg és a márvány találkozik, ott csak törhet. Folyt minden, üvegdarabok mindenhol. De a süti épségben a tálban. Gyorsan kevertem még rajta kettőt, ki a sütőpapíros tepsire, és be a sütőbe, majd a sütés alatt balzsamecet feltörlés, üvegszilánkkal kéz-nem-elvágás (csak picit), majd felmosás. Khm... elég lett volna kisebb égi jel is, hogy tudjam, hogy fel kell mosnom a konyhában :))) 

Isteni finom volt. És rajta a rengeteg tejszínhab.... De azért ettem hozzá még pluszban epret, mert nem tudtam többet rápakolni. És van még egy fél torta, ki kér? :)

Ui. Nem diétás süti, de egyrészt rám fér, másrészt születésnapom csak évente egyszer van :)
Ui.2. Ezzel indultam egyébként BalhEtterem játékán a desszert kategóriában, és előbb nekik küldtem el:). Játsszatok Ti is! 

Tejlekvár, azaz tejes dolce vita

Egy bő két hete készítettem tejlekvárt, amit Facebookon már sokan megcsodáltak, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy mi az a tejlekvár. És valahol jogosan... A tömör válaszom pedig annyi, hogy sokféle tejtermékből, jó hosszan főzött sűrű krém.

Valóban egy jó 2-2,5órán keresztül kell főzni, de közben lehet mindenféle mást is csinálni, mert elég egy 20percenként megkavarni. Van benne tejszín, tej, tejpor és sűrített tej a tejes hozzávalókból. Meg némi vanília, zselatin. Na de miből mennyi?

A tejlekvárral először Hedonism gasztroWAMP standján láttam, Ana pedig mondta, hogy a receptet már feltette az oldalára, de mivel azt hiszem nem írhatom le még egyszer a jogai miatt, ezért a receptet itt olvashatjátok.

És bár macerásnak tűnik, számolgatni kell, edényt kivenni, méricskélni, foglalkozni vele órákon át, miközben másra is van időm... ennek ellenére egyszerű, és finom :) Úgy tűnik mostanság ilyeneket készítek- lásd macaron, bonbon, pizzás csiga. 

Még valami: én tejport használtam, nem mandulát (azt meghagytam a macaronnak), amit egészen meglepő módon a szomszéd kisboltban kaptam, tök olcsón, habár elsőre elég gagyinak tűnt...gyorsan vettem is egy dupla adagot:)

És ugyan "bénázások" közepette nekem nem 30dkg lett a vége, hanem csak 23-25dkg (ezért túl sűrű lett), de így utólag azt gondolom, hogy nem is kell mérlegen méricskélni, csak figyelni és a főzési idő (2-2,5óra) lejárta után lekvárállagnál besűríteni a zselatinnal, majd üvegbe önteni. Legalábbis számomra ez egyszerűbb, mint az 

állandó méricske...

Nagyon nyerő gyerekeknél, felnőtteknél is! :)

Macaron

A gyönyörű macaronok

És igen, megcsináltam életem első macaronját egy hónap rákészülés után!!! :)))

Huh, jó hosszú napom volt kedden...6órát voltam a konyhában. Ennyire hosszúra nem terveztem, de ez lett belőle. "Csupán" macaront és bonbont gyártottam....kísérleteztem. Most jöjjön a macaron, de a bonbon és a múltkor készült pizzáscsiga, illetve tejlekvár is érkezik hamarosan a Zöldpöttyre. 

Szóval szerintem a többség már hallott a macaronról. Aki nem: egy habcsók szerű francia édesség, amit Budapesten és környékén is egyre több helyen lehet kapni ( pl. Zazzi cukrászda, Auguszt cukrászda). Nem olcsó...de nagyon finom. És a készítését egyfajta misztikum lengi körül. Na ezért nem mertem nekiállni az elmúlt 1 hónapban! :) Gyűjtöttem a bátorságot, energiát, lelkesedést és a hozzávalókat! :) 

Na jó, csak a mandulaliszt/apróra darált mandula beszerzése volt számomra kicsit bonyolult. De csak, mert nincs itthon (kávé)darálóm, mandulalisztet beszerezni pedig csak kevés helyen lehet. (T.Nagy Tamásnál állítólag 2200Ft...de valaki tudja hány dekás?) Szóval a vége az lett, hogy vettem hántolt mandulát (kb 700(!) HUF a 10deka, ami szerintem nagyon drága!) és elvittem anyához és az ő kávédarálójában ledaráltam.

Sütés előtt és után

Volt egy receptem, ami kicsit bonyolultnak tűnt (és a többi) is... Öregítsem a tojást (kvázi számoljam ki előre hány nap múlva fogok ráérni elkészíteni), várjak, pihenjen, üssem oda, de fordítva stb. Nem egy szimpla keverjem össze a hozzávalókat és tegyem be a sütőbe cucc. Legalábbis azt hittem.

Aztán a figyelmembe ajánlották Latsia macaron receptjét, amit elolvasva tényleg gyerekjátéknak tűnik az elkészítése. Nem volt benne semmi fakszni (pl. tojásöregbítés), és tényleg úgy írta le, mint ami a világ legegyszerűbb receptje, és nem is érti, hogy mi ez a misztikum körülötte. Most már én sem :) 

Ugyanis szenzációsan sikerült és tényleg nem nehéz!!! :) Sokan dicsérték, ráadásul nekem is ízlik, úgyhogy önbizalom és nagyképűség ide vagy oda: nagyon BÜSZKE vagyok magamra, hogy elsőre ilyen jó lett. És Latsiának köszönöm, hogy ilyen szuper receptet adott, Gesztenyének pedig, hogy figyelmembe ajánlotta.

Na de hogy is kell ilyet csinálni? A csokis macaron receptjét itt találjátok Latsiánál. A receptben található mennyiségből nekem 55-60(összeragasztott) macaron lett (mínusz amennyi ragasztás közben a számban landolt:)))

Sok hozzáfűznivalóm nincs, a receptet nem írnám le, mert nem módosítottam rajta.Csupán követni kell az útmutatást:) 

Csupán egy-két dologgal egészíteném ki, gondolati sorrendben:

1. Nekem 3 tojásfehérje elég volt.

2. Nagyon finom, de nagyon tömény a csokikrém. De szuper recept más sütikhez is.

3. Tényleg a krémen múlik az íze.

4. Igyekeztem valóban szuper minőségű alapanyagokat használni. (Jó, nagy zsák Callebaut csokival könnyű, tudom...:)

5. Igen, még a Van Houten kakaómat is kinyitottam a kedvéért.

6. Összeragasztás után tényleg érdemes még egy napot várni és isteni lesz!

7. Én 2ek kakaót tettem bele

8. A 30perces pihentetés előtt néhányszor odacsapkodtam a tepsit, hogy a légbuborékok kijöjjenek.

9. Azóta megtudtam, hogy az öregítést azért ajánlják a franciák, mert úgy folyósabb lesz a tojás, veszít a súlyából és ezáltal kevesebb/kisebb légbuborékok lesznek benne.

10. Nekem pár szétrepedt, mert még maradt benne buborék. (De az ízén nem változtatott!)

11. Igen, nehéz egyformákat nyomni a habzsákból (kiskanállal is lehet), de szinte mindegyiknek lesz párja a végén. Azért törekedjünk egyformára :)

12. Érdemes hideg krémmel ragasztani, mert ha még meleg, akkor szétcsúsznak. (Én megpróbáltam :)

13. Talán egy picit lehetett volna magasabb. De mitől lesz magas? Azt nem tudom...

14. Tedd egy picit távolabb egymástól a halmokat, mint elsőre gondolod :)

Hajrá! Nálam még lehet, hogy a héten jön a következő adag! :) Aki kér belőle, most szóljon! :)

És ha valaki ez a recept alapján nem próbálja ki, sose fogja...

"Víz a városokért, városok a vízért"- A Víz Világnapja 2011

„Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." /Saint-Exupéry/

Az ENSZ 1993-ban nyilvánította március 22-ét a VÍZ VILÁGNAPJÁNAK! 

A Föld felszínének 71%-át víz borítja, de ebből csupán 3% édesvíz (annak is 2,2%-a jég formájában van). Az emberi test 75%-a vízből áll. Földünkön lassan 7milliárd ember él, akik közül a többség nap, mint nap használja otthonában a vizet. Szerencsésnek mondhatják magukat, mert rengetegen vannak, akiknek kilométereket kell gyalogolniuk, hogy vizet találjanak, de az sem túl tiszta... 

De például a Csendes-óceán, hiába egy hatalmas víztömeg, a közepén már 2 kontinensnyi szemétsziget kering. Mindenféle található benne a nejlonzacskótól a fogkefén át a műanyaghajókig. Igen, többnyire műanyag, mesterségesen előállított "szemetek", melyet nem tud lebontani a környezetünk. 

Azt gondolom, hogy az embereknek egytől egyig- különösen a fejlett világban élőknek- oda kell(ene) figyelniük a környezetükre és a mai nap okán, külön kiemelem, hogy a vízfogyasztásra. Magyarországon például a lakosság nagyrészénél a csapból iható víz folyik. Nem feltétlen kell műanyag palackba zárt ásványvizeket fogyasztanunk, ahol aztán a palack megy a csendes-óceáni szemétszigetbe... Aki nem szereti a csapvíz ízét, nekik is már mindenféle víztisztító berendezés a rendelkezésükre áll néhány ezer forintért. 

És akkor jöhet még, hogy fogmosás közben zárjuk el a csapot, ne folyóvízzel mosogassunk, stb. de szerintem (remélem?) ezekkel már mindenki tisztában van, és mindenki odafigyel a saját környezetére. További tippeket  a lenti linkeken találhatunk.

Az ember mikrokörnyezete csak egy pici elem a puzzle-ből, de egy puzzle-t nem lehet kirakni, ha hiányzik egy darabja. Mindenki felelős a saját környezetéért.

További információk, események, versenyek a  2011-es Víz Világnapnak magyar és angol nyelvű honlapján olvashatók.


update:
Magyarországon először adták át a Víz Jószolgálati Nagykövete címet- Takács Nikolasnak- zenéjével hidat teremthet a Duna két partján élő magyar és szlovák állampolgárok között. (Ez nem inkább politika? :o)
Giorgio Armani vizet ajándékozott FB és a honlap
 






A fotó a www.unwater.org/worldwaterday oldalról van.