Pálffy-metélt...

...avagy máglyarakás úri módra. Ez utóbbi nevet én adtam ennek az ételnek, amit azt hiszem mostanság elég sokan készítenek rajtam kívül. És hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? Mert a Stahl magazin őszi számában jelent meg a recept.

(És most kérek egy kis segítséget a gyakorlottabb bloggerektől: ilyenkor szerintem nem lenne etikus feltenni a receptet, de akkor mit tehetek?:)

Régóta vágytam már máglyarakásra, amikor anyu ezt kiszúrta az újságban, majd látom egy Facebook-kommentből, hogy egy barátnőmnél mindjárt kész. Gondoltam, hiába nem hangzik túl egyszerűen, érdekel, megkóstolnám, megcsinálnám- máglyarakás helyett.

Aznap ugyan más dolgom is volt lett volna, de a Pálffy- metél győzött:)

Cakkumpakk, komótsan, nem sietve másfél óra volt.

Hogy valami konkrétumot is mondjak (és mégse tegyem közzé egész részletes receptet): abban különbözik a máglyarakástól, hogy az alján szélesmetélt van (vaníliás tejben főzve). Aztán jön az alma, dióval/mogyoróval, a tetejére meg fincsi tojáshab:)

Megjegyzéseim a recepthez:

- Nekem az egy liter tejből csak a felét szívta magába a tészta. Utána nem mertem ráönteni az egészet, de egy kicsit mégis kellett volna, hogy szaftosabb legyen az étel. De legközelebb kicsit kevesebb tejből csinálom.

- Lustaságom miatt mogyorót tettem bele dió helyett, mert azt nem volt kedvem pucolni.

- Kicsit kevesebb sütési idő is elég lett volna.

Hát hajrá, a részletekért vegyétek meg a magazint, pedig szívem szerint leírnám a recit:))) (vagy most leírhatom a recit vagy csak ha megjelent a weboldalukon?:o)

Ja, persze a maradék vajas-vaníliás tejet nem öntöttem ki, mégiscsak fél liter maradt. Ki mit tippel, mit készítettem ennek hathatós segítségével? (Kb. két éve egy hasonlót már egyszer közzétettem ám egy korábbi blogomon...) Aki kitalálja, legközelebb kap belőle!

Zöldpötty bonbon

...És végre elkészültem vele! Praliné Paradicsom őszi játékán szerettem volna indulni (még 15percig tart a +1nap a meghosszabbított határidőből, szóval jól állok), úgyhogy ma este bonbonoztam. Egész gyorsan készen lettem. Na, de nem húzom az időt, mert a végén kicsúszom az éjfélből:) 

A téma "szüret és bonbon": azt már tudtam, hogy borzselés bonbont fogok készíteni. Bár inkább borlekvárosnak nevezném...

Szerettem volna nem csak sima "barna héjú félgömböt", így gondoltam játszom egy kicsit a szekrényben lévő zöld csokimmal. Meg mert Wagner Keserédes Bea csütörtökön mondta, hogy a szép mintás bonbonok hogy készülnek és kedvet kaptam. Az már csak slusszpoén és a végén jöttem rá, hogy ezt Praliné Paradicsom tavaszi játékán nyertem, úgyhogy épp jó, hogy az ő újabb játékához használtam fel egy kicsit belőle:)

Amit nem tudtam, és örülnék, ha valaki kiokosítana abban, hogy a csokihüvely elkészítése előtt a színes mintához használt csokit (esetemben a zöldet) is le kell temperálni ahhoz, hogy kijöjjön a formából utána a bonbon? 

Hozzávalók:
nagyon kevés zöld csoki
10dkg étcsoki (most: Callebaut Fortina Finest Selection)
1g reszelt/porított kakaóvaj (a temperáláshoz)
kandírozott narancshéj
1dl (vörös)bor
2-3tk dzsemfix 3:1

Tehát bepöttyöztem,mintáztam zölddel, majd étcsokiból csokihüvely. Amíg száradt, gyorsan tettem bele néhány kandírozott narancsdarabot és megcsináltam a borzselét egy kis édes pinot noirból és dzsemfixből (zselatin épp nem volt itthon). Pár percre hűtő, betölt, letalpaz.

Csokihüvely+ kandír narancs

Borzselé a helyén

Elgurultunk kicsit haverokkal beülni valahova, majd miután 2órával később hazaértem, csak úgy potyogtak ki a csillogó fényes bonbonok. Én meg még mindig ujjongtam, hogy éljen, kijött mind a formából. Bár a talpazás kaotikus(an rondára) sikerült, kicsit odaütve ki is jöttek. De mivel holnapra már semmi nem marad belőlük, és nem a talpát nézem, így belefér:) Különben is, boltban is vettem már olyat, ami rondán volt talpazva. De föntről nézve annyira szépek lettek!

Miközben fotóztam a játékra és a blogra, gondolkoztam, hogy mi is legyen a neve, aztán nagy hirtelen a homlokomra csaptam, hogy mi más, mint ZÖLDPÖTTY bonbon! :)

Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem a márványos mintás zöld tetszik a legjobban ám... jobban mondva tetszett, mert a mellettem ülő úriember is azt kaptam ki elsőnek, és azóta is dicsérgeti, hogy milyen szép és milyen finom és miért nem csinálok sok bonbont:)

ui. Mivel egyelőre csak egy polikarb formám van, egy félgömbös, ezért nagyon örülnék, ha én nyerném a sorsoláson a felajánlott formát:) Ezért is "gürcöltem az utolsó pillanatban", hogy elkészüljön a remekmű. 

Aromaguide a Ludwig Múzeumban

Egy érdekes projekt kezdődött ma a Ludwig Múzeumban. Pontosabban fogalmazva nem is ma, hanem már tél óta szerveződik, de a lényegi része ma indult el. Délután 4-kor volt az AROMAGUIDE projekt megnyitója és a héten tart. Hogy pontosan mi is ez? 

A Téreltérítés Munkacsoport  az ún Sick Museum Syndrome-ra (SMS) fejlesztett ki egy "ellenszert". Az SMS magyarul Múzeumi Betegség Szindrómát takar, melyek nagy kiállítóterekben fordulnak elő. Tünetei lehetnek: káprázat, idegenségérzet, bágyadtság, dezorientáltság, szorongás, audiovizuális csömör, stb. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették kis az Aromaguide-ot. Ez egy speciális, múzeumi látogatás közben a fejen hordható eszköz, melyre speciális illóolajkeveréket csepegtettek, mellyel a tünetek enyhíthetőek. A keverék a nárd illóolajon (Nardostachys jatamansi) alapul, pontos összetevőit és arányait Feller Adrienne dolgozta ki, aki Magyarországon a(z egyik) legismertebb aromaterapeuta, és egyben a PanArom Aromaterapeuta Iskola vezetője is.  

Feller Adrienne az Aromaguide-dal

Bűvészkedés az aromaguide-dal

A rövid megnyitón én is részt vettem, majd felszerelkezve a hordozható Aromaguide-dal máris mentem a 3. emeletre az Édentől Keletre című kiállítást megtekinteni, majd a 2-ra a Moholy-Nagy kiállításra, aztán még bepillogtunk az 1.emeletre is. Érdekes élmény volt, mert csak néha éreztem az illatot, néha mást éreztem (pl. croissant:), de határozottan érdekes és jó élmény volt annak ellenére, hogy nem annyira szeretem a nárd olajat. 

A további részletek a Téreltérítés Munkacsoport honlapján olvasható, ahol korábbi projektjeik is megtekinthetők.

Menjetek, élvezzétek, nézelődjetek! :)


A sárga SMS kép a terelterites.org honlapról van, a többi saját fotó. 

New life, new style

Egy picit most térjünk el a gasztrotól, mert ez nem egy gasztroblognak indult, de az lett belőle (?)... most egy kis életmód, sport jöjjön. 

Szóval mióta hazaértünk a nyaralásból, a kicsi 8hetes cicáink- szám szerint 3- mindennap hajnali 5-6, max fél7kor elkezdtek lóversenyeset játszani. Megspékelve azzal, hogy néha felugrottak az ágyra és a lábamat is bevették a játékba. Egy szó, mint száz, felébredtem rájuk. És mivel már világosodott, nehezen aludtam vissza (15-20p), majd 8körül úgy keltem fel, mint a mosott rongy, holott eleget aludtam, csak ez a kis reggeli móka jól  megszakította. (Tudom, hasonló lehet, ha pici babája van az embernek, csak meghatványozva a fáradtság...) 

Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Zurammal reggel futni, aki szinte minden hajnalban (néha fél6!) jár a barátaival. Az ominózus napon szerencsére fél7kor volt "csak" a találkozó... Basszus, ilyenkor épp a másik oldalamra szoktam fordulni... Meglepődött, amikor szóltam, hogy megyek:) Elég régóta próbál(t) rávenni. Nehéz volt kihúzni magam az ágyból, amíg el nem döntöttem fejben (!), aztán pikk-pakk elkészültem. 

Nos, a találkahely tőlünk kb 20perc futásra van, és a 3/4-e emelkedik. Jó, tudtam én ezt, de nekem ez az egyik pszichés visszatartó ok, amiért nem járok rendszeresen. Szóval elindultam, és szép lassan elkezdtem mondogatni, hogy itt fáj, most itt nem, de ott igen és így tovább. Jött a válasz, hogy igen, ilyen egy reggeli futás, de aztán majd sokkal nagyobb lesz az endorfinadagom, mintha ezek nem lennének. Hát ez vagy így van vagy nem, de lehet, hogy megelégednék a kisebb endorfinnal is, de fájás nélkül:) Lassan felértünk a vitrolázóreptérre, ahol már a napocska felkelő sugarai melegítettek....volna, ha nem mellette, az erdei ösvényen futunk. ("itt jön szembe a haver, el ne kerüljük egymást"... basszus) 

Na mindegy, futottam 4kilit az Árpád-kilátóig (húú, gyönyörű az ébredő város, azt tudtam volna még bámulni sokáig).. aztán a fiúk mentek tovább a szokásos körükre, én pedig hazaindultam. Visszafelé valahogy jobban esett a futás, habár a bal (?) térdemre nem nagyon tudtam terhelni a lefelékben, mert még fájt, de már nem zavart. Visszafele beindult az agyam, pörgött, ötletelt, brainstormingolt, jólesett. És hát egyedül már nyilván kint futottam a reptéren. A napocska meg hátulról melengetett, isteni volt!!! Csak a szokásos birkanyáj hiányzott onnan... 

Hmm, jólesett, itthon utána egy habos kakaó, nyújtogatás, majd kezdődött a nap és én már túl is voltam a futáson. Csak az a szenvedős eleje ne lenne.

Most, hogy egyre később kel fel a nap, és hamarabb lesz sötétebb, ehhez a hajnali keléshez biztos, hogy rengeteg lelkierő kell, de lehet, hogy megpróbálkozom vele, mert összességében kellemes volt... legalábbis az utóérzete:).

Tudom, hogy a motivációnak belülről kell jönnie, de egy ezt meg lehet támogatni egy kis külső segítséggel is. Tehát úgy gondoltam, hogy ahányan ezt a bejegyzést kommentelik és/vagy* lájkolják itt, annyiszor még biztosan elmegyek velük reggel futni. De csak a pozitív hozzászólások érnek, negatívot nem is kérek!!! :))))))

Cupi, Tigris és Kefír- A 3 kis édes cicám

ui. A kiscicák közül az utolsó kettőt ma vitték el tőlünk (ugyanoda). Egyrészt megúsztam a plakátolást, másrészt lelkileg nem volt jó :( Valahol kicsit reménykedem, hogy az egyiket visszahozzák...és hátha megtartjuk. (Garanciával adtuk, hogy ha mégsem barátkozna össze 1-2hét alatt a másik 3 ottlévő cicával, akkor visszahozhatják.) Ugyanakkor örülnék, ha beilleszkednének mindketten. Akkor most hogy is van ez? :o

*"és" vagy "vagy": ezt még eldöntöm:)))) 

Ribizlis bonbon

Szóval letelt a másnap, a tegnap, a tegnap holnapja, minden, már egy hónap is de csak eljutottam idáig, hogy megírjam. De, hogy igazából mit kellett ezen várni azt nem tudom. Mert nem leszek túl hosszú.. (Na jó, mindig ezt gondolom.. Mindig régóta a fejemben van minden, de nehezen ülök le írni és olyankor ömlik belőlem a szó.) Szóval mindjárt kiderül.

Anyukám születésnapján volt nagy családi banzáj és csináltam ribizlis bonbont. Még apuéra készült volna, de arra nem sikerült. Szóval eredetileg Praliné Paradicsom gyümölcsvelője került volna bele, de olyan lekvár lett belőle, mint a fene :) 

Szóval temperáltam, csokihüvelyt öntöttem, megtöltöttem, lezártam, majd izgultam. És olyan boldog voltam, hogy egy kivételével az ÖSSZES kijött a formában már attól, hogy megfordítottam a polikarbomat! Csak úgy potyogtak ki a konyharuhára... Tehát jól temperáltam, ez azt jelenti ugye? Nekem még mindig ez a neccesa bonbonban... Azt az egyet meg picit meg kellett még ütni. Megint sikerült úgy ujjonganom, mint egy kisgyerek :))))) 

A maradék csokival sosem tudok mit kezdeni, ezért azt szoktam pici táblás szilikonformába önteni és rászórni, ami épp kézreesik. (Na jó: pisztácia, kandírozott narancs/citrom, mogyorókrokant stb.) 

Szóval este nagy buli, vittem a kis meglepimet és zsebeltem be a bókokat. De be kell valljam, tényleg isteni finom lett :)))) A Callebaut Finest Selection étcsokijából (Köszönöm Beának a tippet, hogy ilyet vegyek!) csináltam, amihez eszméletlen jól passzolt a ribizli....zselé. Nevezzük így. 

Azt hiszem a héten is készül majd egy adag, mert hiába voltunk Tatán A csokizóban (majd ezt is megírom alkalomadtán) csak meg kell mutatnom az angliai rokonoknak, hogy én is képes vagyok ilyesmire :)

Sárgaborsókrém főzelék

Kaptam egy jó kis sárgaborsókrém leves receptet. Amiből én sárgaborsókrém főzeléket csináltam. Ugyan sose imádtam ezt, de nem volt vele semmi bajom. Úgy döntöttem nekiállok, kaptam inputnak egy kis kolbit is bele, úgyhogy nem volt visszaút:) 

Anyukám szerint ez téli kaja, de mondtam neki, hogy nincs téli meg nyári:) De oké, abban igaza van, hogy ilyenkor az idényzöldségekből kell főzni és nem holmi száraz borsóból:) Majd a többi ilyen lesz, de a kivétel erősíti a szabályt. 

Na tehát kell hozzá alaplé. Nekem nincs sajna mélyhűtőm, úgyhogy nem tudom ott előre készen tárolni zacsiban/dobozban. Gyorsan csináltam egyet, amiért majd biztos mindenki megkövez, de egy húsleveskockával "bolondított" forró vizet kell elképzelni csupán. 

Igazából ezt menet közben is megcsinálhattam volna, és akkor eggyel kevesebb edényt maszatolok össze:)

És akkor a hozzávalók, kb felhasználási sorrendben:

egy kis házivaj

1 fej lila/vöröshagyma

2-3 l alaplé

500g sárgaborsó

2-3 pici csípős vagy sima kolbi

1 nagy pohár joghurt

só, bors

őrölt római kömény (tudom, a link egészet mutat, de van belőle őrölt is)

őrölt koriander 

A vajon megpirítom a hagymát, felöntöm alaplével, majd bele a sárgaborsó. Sózom, borsozom. Ha megpuhult, akkor botmixerrel egy picit összeturmixolom. Ekkor láttam, hogy ez nem leves lesz, hanem főzelék:) Én azt hittem kb 5perc alatt megpuhul amúgy, de volt vagy fél óra. Lehet, hogy célszerűbb lett volna beáztatni előtte. Na mindegy. Szóval belekarikázom a kolbit, teszek bele ízlés szerint római köményt és koriandert. Kicsit hagyom puhulni, majd bele a joghurt/tejföl. Picit rottyantok rajta, megkóstolom, utánafűszerezem, ha kell, és már kész is van:) 

A hozzávalókat és a receptötletet köszönöm a Csemegposta- Kézműves Magyar Élelmiszerek boltjának! 

Sült túrótorta

Tegnap túrótortát sütöttem. A múltkor valahol ettünk ilyet, és muszáj volt elkérni a receptet. Ki is próbáltam: hát mit mondjak, nagyon finom lett:) Egy kis friss málnával, vagy lekvárral még jobb. Egyszerű a recept, csak aztán sokáig kell sütni. 

Melegen még nagyon omlós, puha volt, kiskanalas mutatvány. De ma reggelre már picit jobban összeállt, és kézzel ehető volt a szelet:)

Sült túrótorta saját készítésű csereszenyelekvárral 

Hozzávalók: 

12dkg vaj

5-6 tojás 

500g krémsajt/ricotta (én mascarpone-val csináltam, mert nem kaptam ricottát)

25dkg (nád)cukor

75dkg túró

1csomag vaníliás pudingpor (a főzős)

2ek étkezési keményítő

+pici zsemlemorzsa/liszt a kiszóráshoz

Tojásokat szétválasztom.

Sárgájához: vaj+cukor= habosra keverem. Majd hozzá a túró, a sajtkrém és a pudingpor.

Fehérjébe egy csipet sót teszek, kemény habbá verem. Hozzáforgatom krémhez, majd elkeverem benne óvatosan az étk.keményítőt. 

Én egy kerek tortaformába öntöttem, de ez nyilván mindegy. A formát kivajazom, zsemlemorzsával kiszórom. Tészta bele és mehet a 170fokos (alsó-felső) sütőbe. Kb 1,5óráig sütöm.

Ennyi!

A teteje 15-20perc után barna lett, ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy lehet, hogy le kellett volna takarjam alufóliával egy darabig? Úgy hagytam és nem égett oda szerencsére, de aggódtam. 

Van, aki szerint jobb lett volna az elején letakarni? 

Ja, és miközben sült, FŐZTEM mást. Igen, csupa nagybetűvel, mert én inkább csak sütni szoktam:) De mivel sütis vagyok, ezért fordított sorrendben kerülnek a blogra a dolgok: előbb a desszert, aztán a főétel:)

Fragola fagyi

Szerda este göriztünk egyet a városban Margit híd budai hídfő- Margit-híd- Jászai- körút-Nagymező utca-Andrássy út- Deák- Lánchíd- rakpart- Margit híd. Jó kis kör volt, jó idő volt, fagyiztunk, Holdfogyatkozást néztünk, találkoztunk profi szlalomos görisekkel az Operánál. (Én is próbálkoztam:)

De térjünk vissza a fagyira. Gondoltuk, ha nem kajálunk a szokásos gyrosonál a Vígszínházzal szemben, mert már vacsiztunk, akkor együnk egy fagyit. Tudtam, hogy a Fragola fagyizó a Nagymezőben van valahol, csak nem tudtam merre. A Nyugatitól a Jókai térig meguntam a keresgélést... úgy szeretek görizni, ha csak úgy megyünk és, ha valami megtetszik (cuki, gyros, boltocska), akkor ott megállunk. Fura volt így keresni egy helyet. De jókat hallottam róla. Aztán megkérdeztünk valakit és megtudtuk, hogy a Király utca felőli végén van. 

Hipp-hopp oda is értünk. Pici cukrászda, este 10 után, kedves néni, lapátos fagyi, 5dkg, 200Ft. Aznapi Giannis élményem után kicsit aggódtam- még odaérés előtt-, hogy drága lesz, és nem éri meg, mert "híre van" (nekem) és a belvárosban van. De volt sokféle fagyi: gyömbér, citromos túrótorta, mogyorós csoki, banán, karamell, levendula, pisztácia, epres joghurt, kókusz, eper stb. Nagyon tetszettek, de két gombóc mellett döntöttem: levendula és pisztácia. Levendulára kíváncsi voltam, és "kötelező" is volt nekem a levendulás bonbon után:) Hát, nagyon mellélőttem. Jó volt a levendula, de csak kevés kellett volna, ekkora mennyiségben sok volt. A pisztáciának meg egyáltalán nem éreztem az ízét. Semmit. Így jártam. Ellenben a göristársaim banán, illetve karamell-epres joghurt fagyija isteni jó volt! Úgyhogy ez van, de majd még megyek és letesztelem a többi ízt is. Vagy egy (kettő) egész gombóc banánt eszek a két kósoltónyalás helyett :) 

Ja, a pisztácia fagyi viszont isteni finom a Reviczky téren(?)!!!! Nem tudom mi a fagyizó neve, egyszer este jártam ott, színház után, zárás előtt. A Kálvin téri aluljárótól a Szabó Ervin könyvtár/Mikszáth tér felé menve kb 50m a jobb oldalon. Oda érdemes elmenni! 

Fagyiteszt Gianninál

BalhÉtterem Emőkevel találkoztam ma, szóba jött Gianni fagyizója, ami épp látótávolságra volt, gondoltam kipróbálom. Sajna egyedül, mert ő ment vissza dolgozni.
300Ft egy gombóc, aminek hallatán nagyot néztem, de mentségükre legyen mondva, hogy 7dekás egy gombóc (lapát) a normál 4dkg-sal szemben. 

Egy erdei gyümölcsöt kértem és egy csokis banánt (vagy banános csokit). És ugyan nem szeretem a tejszínes fagyit, inkább a vizeset preferálom. Ennek ellenére finom volt, de semmi extra, hogy ennyibe kerüljön. 

Ja, és a kiszolgálóhölgy stílusán még van mit finomítani...

Este ettem még egy fagyit, arról is beszámolok majd:) 

Epres-maricpános bonbon

Ez volt a nap fénypontja! Mármint, amikor készen lett! Annyira örültem neki, hogy az ÖSSZES kijött formából, mint egy óvodás egy új/megtalált plüssállatnak! Igen, ugráltam, örömködtem és kicsit sikongattam :) Ja, igen: polikarbonáttal csináltam. 2. kísérlet volt, az elsőnél egy pár darab benne maradt, amit kénytelen voltam kimosni... Szóval úgy tudom, hogy polikarbnál a temperálás minősége igencsak lényeges.  

A temperálás még mindig a mumusom. Az addig még oké, hogy letemperálom jól a csokit (remélem), de sose tudom, hogy mire belekerül a formába, addigra esetleg lehűl és majd később nem fog kijönni, stb. Esetleg egy elrontott temperálással melegen teszem bele, akkor meg az a baj... Igen, gyorsan kell vele dolgozni, tudom. És akkor még mindig ott van a "maradék", amiből a töltött bonbon talpa készül, újratemperálás ismét, de még mindig marad, még mindig, még mindig és sosem fogy el :) Na jó, most a bonbon után készítettem szép (tervezetten) nagy kerek tábla csokit mindenféle finomságokkal a tetején. 

Na de mi is készült ma? 

Indulás: 1 óra múlva jön egy ismerős aromaterápiás kezelésre-masszázsra, addig épp van időm előkészülni. 

Praliné Paradicsom receptje alapján álltam neki eperpürét csinálni, ami pikk-pakk készen is lett. Ezzel párhuzamosan egy eper-rebarbara lekvár is készült. Persze rotyogás közben jutott eszembe, hogy nem passzíroztam át, de ez van. Eperpüré kész, lekvár rotyog, közben elkezdem a csokiburkot. 20 perc múlva már illóolajozni fogok, húzzunk bele. 

Temperálás kész (itthon találtam kakaóvajat, azt reszeltem hozzá a "legújabb" módszer alapján), formáva öntöm, odaütögetem, picit várok, kiöntöm, szilárdul. Ismerős lemondja, pedig fáj ám a dereka, de majd jön holnap reggel. Nos, én nem bánom, mert épp nagyüzemben voltam. 

Kész a burok

Töltelék benne, cicának is tetszik:)

Szóval akkor folytattam. Lekvár közben kész lett, bele üvegbe, eperpüré kihűlt de sebaj, csak a marcipánt keveredett el benne picit nehezen, amit belereszeltem. Így legalább nem kellett várni, hogy mehessen a formába, beleadagoltam (most épp kiskanállal), majd csokitemperálás, lezárás, és szilárdulás.

És izgulás....

Közben a maradék csokiból alkottam egy táblás csokit: kiöntöttem egy sütőpapírra, szépen elkentem, hogy kerek legyen, majd megszórtam finomságokkal. Ezek kerültek rá: 

- sózatlan pisztácia darabkák (Ázsia)

- mogyoró krokant (Ázsia)

- belga csokikaviár (Hedonismtól kaptam postán, köszi!:)

- cseresznyés robbanóscukorka (Hedonism szintén)

- kandírozott citromhéj (ez is postán Hedonismtól)

Színes, finom, kerek tábla csokoládé

Szerintem szép lett:) 

Kivettem a hűtőből. Volt, ahol nem sikerült lezárni rendesen. Nem sok esélyt adtam, hogy kijöjjön. Megfordítom és elkezdtek kipotyogni. Jó, a könnyeim nem kezdtek potyogni, de azért nagyon örültem. Picit "megcsavartam" a formát, jött a többi  is szépen egymás után! Az utolsóval küszködtem egy kicsit, de csak sikerült. Hűű, hát én nagyon boldog voltam! Aztán megkósoltam, és még inkább. A töltelék is szuper és a burok sem lett vastag.  Büszke voltam vagyok magamra! Ez jól sikerült! :) És ezt nem csak én mondom. 

(Lehet, hogy ez most nagyképűnek tűnik, pedig csak nagyon nagy sikerélmény volt, és úgy örülök neki! Érdemes volt megdolgozni érte 2,5 órán át. (Ebben az eperpüré és a lekvár készítése is benne van a bonbon mellett.)

A recept

20-25dkg étcsoki a burokhoz+lezáráshoz

A töltelékhez pedig eper, kis méz, citrom. Epret megmosni, leturmixolni, (leszűrni, ha nem szereted a magokat, nekem jó volt így is), lábosban melegíteni, összesűríteni egy kis citrommal és mézzel. Majd belereszelni egy kis marcipánt, amíg olyan jó krémes nem lesz. Fontos! A tölteléket kihűlve tegyük a burokba, mert különben megolvasztja a burkot. 20 deka eperből csináltam a 32db-os bonbonformámhoz. Háát, éppen csak elég volt. Inkább maradjon egy picit több :) 

Bonbonkészítés előtt ajánlom olvasásra a következő cikkeket -szerintem- profi bonbonosoktól, igazán hasznosak: 

A temperálás lépései

Temperálás kakaóvajjal

Polikarbonát forma használata

Alapreceptek